[HÍR] Szubjektív beszámoló a máltai továbbképzésről

Az Erasmus program keretében lehetőségünk nyílt arra, hogy egyhetes nyelvtanfolyamon vegyünk részt Máltán, az ETI nyelviskola szervezésében. A nyolcnapos ott tartózkodás nem csupán a nyelvi fejlődésben jelentett sokat, de a délutáni, illetve az estébe benyúló város/ országjárás módot adott arra is, hogy a sziget szinte valamennyi fontos részét, látnivalóját megismerhessük – a neolitikus kori templomromoktól a történelmi és a jelenlegi főváros megismerésén át Gozó szigetéig. 

Épített örökség és természeti kincsek

A lenyűgöző épített örökség, a tengerparti környezet, illetve általánosságban az a hamisítatlan mediterrán hangulat, ami az embert fogadja, intenzív élményt adott. Különleges élményt jelentett a közösségi közlekedés „fluenciája”. A sziget méreteiből és beépítettségéből adódóan a maga sűrűn beépített városnegyedeivel (ilyen volt pl. a képzés és a szállás helyszínéül szolgáló St Julian) és ritkásabb belső részeivel az egész ország egyetlen város képét és hangulatát mutatja. Busszal bárhová könnyedén eljuthattunk. Ha elment az egyik, hamarosan érkezett a következő, a google útvonaltervezője pedig valós idejű segítséget adott a tervezéshez. Így könnyedén eljuthattunk A-ból B-e, de ha véletlenül C-ben kötöttünk ki, annak is megvolt a varázsa. Ha pedig az ember szeret gyalogolni, akkor a kilométereken keresztül vezető tengerparti sétányokon csavarogva, egy-egy utcába bekanyarodva mindenhol valamilyen különös kép fogadta. 

A továbbképzés

A nyelvi képzés nyelvi szintek szerinti csoportokban zajlott. Ehhez elméletileg az előzetes felmérés szolgált alapul, azonban már az első napon kiderült, hogy az előzetes beosztás erős finomhangolást kíván. Szerencsére a csoportbeosztáson volt mód változtatni, így volt köztünk olyan, aki az ötnapos képzés során 3-4 csoportot is kipróbálhatott, míg végül megtalálta a tudásszintjének megfelelőt.

Jómagam kis létszámú, négy fős kezdő csoportban dolgozhattam. A csapat két lengyel és két magyar résztvevőből állt. Az ötnapos kurzus során számomra „klasszikusnak” tűnő metodikával dolgoztunk.  Naponta egy-egy témát jártunk körbe – család, hobbi, sport, utazás, étkezés.

Az első napokban tartottam tőle, hogy ez a forma, ami már iskolás koromban sem motivált, unalmas lesz. De szerencsére, ahogy teltek a napok, érett a csoport és erősödött bennünk a valódi közlésvágy, egyre gyakrabban elkalandoztunk a fénymásolt tananyagtól, és egy-egy téma kapcsán számtalan személyes élményt gondolatot, tapasztalatot osztottunk meg egymással.

Ehhez persze az is kellett, hogy a tanárunk, Mária-Lujza partner legyen ebben. Így aztán a nyúl és a teknős meséjétől kezdve a lengyelországi cirkuszkalandon és az ottani Erasmus programokon át Málta hétköznapi életének szépségeiig és árnyoldalaiig rengeteg mindenről beszélgettünk. És ez volt a legfontosabb. 

Máltai benyomások

Voltak persze dolgok, amiket meg kellett szokni, meg kellett tanulni. A busznak inteni kell a megállóban, hogy megálljon. Az utcák éjjel-nappal zsúfoltak. Málta – mint ahogy erről a továbbképzés egyik napján hosszan beszélgettünk – kinőtte a rendelkezésére álló területet, ezért a zsúfoltság egyre nagyobb, az utcák tisztasága nem Monte Carlo-i, éjjel-nappal mindenütt folynak az építkezések, de mindezek a kellemetlenségek elhanyagolhatóak ahhoz a mindent átható élményözönhöz képest, amit ez az egy hét, és ez a minden ízében nyitott, vendégszerető, multikulturális ország/ város/ városállam, Málta adott. 

Köszönet érte mindenkinek!

Püspöki Péter