[HÍR] Kísérőtanári beszámoló a hollandiai cserediák programról

Tilburg – Budapest 2026

Február 2 és 6 között lehetőségem nyílt részt venni a holland cserekapcsolatban, melynek keretein belül 9 tilburgi diák látogatott el iskolánkba egy tanárukkal. Ez a hét úgy is rengeteg élményt adott, hogy „mi voltunk itthon”. Számunkra is nagyon élvezetesek voltak a programok, tanulságosak voltak a beszélgetések, és alig várjuk, hogy májusban mi látogassunk el Hollandiába és nézzük meg az ő mindennapjaikat. 

Ennek a cserekapcsolatnak a fő témája a művészet volt, így minden programunkat igyekeztük ennek fényében összerakni. Olyan helyszíneket választottunk, amelyek ehhez a témához kapcsolódnak. Célunk volt, hogy mind a magyar, mind a holland diákok tanuljanak, tapasztaljanak minél több művészetekkel kapcsolatos dolgot.

Jégtörő játékok az első napon

Első nap (hétfőn) a hollandok repülője dél körül érkezett meg a Budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre. Kisbusszal és egy autóval biztosítottuk nekik a transzfert az iskolához, ahol végre találkozhattak a magyar diákokkal. Ők már előzetesen felvették a kapcsolatot a közösségi média felületein és megismerkedtek egymással. Azonban ahhoz, hogy feloldódjanak és még gördülékenyebben menjen a kommunikáció, meg kellett ismerjék még jobban egymást. Ehhez egy kis ismeretterjesztő kvíz után („ismerd meg Magyarországot”), „jégtörő” játékokat játszottunk. Tanulták egymás neveit, felfedezték a közös érdeklődési köröket, hobbikat, nagyon jó hangulatot teremtettek. Ebédre pizzát rendeltünk nekik, és amíg ebédeltek, lehetőségük nyílt még egy kicsit kötetlenül beszélgetni. 

IKONO Múzeum

Ezután elindultunk az első hivatalos programunkra: az IKONO Múzeumba. Az IKONO egy fiatal múzeum (fiatalos atmoszférával) Budapest szívében, a Március 15. tér környékén. Ez nem egy hagyományos múzeum – itt az interaktivitás az attrakció. Látogatásunk során a színes installációké, fényjátékoké volt a főszerep. De még inkább azon volt a hangsúly, hogy megérinthetjük a dolgokat, átélhetjük, alkothatunk –szabadon mozoghatunk a kiállításon belül. A gyerekek nagyon élvezték a labdamedencét, a színes képeket, a fényalkotásokat és a tükörtermet. 

Hétköznapok az Európa 2000 Gimnáziumban

Kedden és szerdán a magyar diákok megmutatták a holland diákoknak az iskola hétköznapjait. Beültek a tanórákra (a Bilingual Program tanóráin egy órán belül angolul és magyarul is elhangzik a tananyag; így a hollandok is jobban érthették, miket tanulnak). A tanórákon kívül részt vettek művészeti foglalkozáson is. Meglátogatták a Makerspace-t és a LÜ-be is betekintést nyertek. A diákok és a tanáruk elmondása alapján rengeteg élménnyel gazdagodtak. Minden nagyon érdekes volt számukra: náluk nem így néz ki az oktatás: sokkal „tanár-centrikusabb”. Rrendkívül vonzó volt számukra az interaktivitás, a párbeszéd megléte.

A hollandokkal való sok beszélgetésből kiderült, hogy ők egy nagyságrendekkel nagyobb gimnáziumból jönnek (kb. 2.000 diák), habár a városuk sokkal kisebb (200.000 fő).  Az oktatás sokkal frontálisabb. Mégis az látszott, hogy ennek ellenére nagyon jó tanár-diák viszony tudott kialakulni náluk. A 9 holland diák nagyon szerette a fiatal tanár urat, pozitív értelemben közvetlen tanár-diák kapcsolat volt köztük. A diákok is sokkal lazábbak, közvetlenebbek voltak már az első pillanattól az idegen környezetben. Látszódott rajtuk a magabiztosság, az önbizalom. Nagyon jó volt látni, hogy vidámak, beszédesek, és nagyon hamar megtalálták a közös hangot a magyar diákokkal.

A tanárukról is nagyon hasonlóakat tudok elmondani: fiatal, nagyon vidám, derűs fiatalember volt, aki minden tanórára, programra hatalmas érdeklődéssel tekintett. Nyitott volt és befogadó, mindig megemlítette, hogy mit tapasztalt: miben más egy itteni tanóra, az oktatás általánosságban, a módszerek. Látszott rajta, hogy sokat jelent neki, hogy új, más dolgokat lát, és gazdagodik a látásmódja, eszköztára ezek által minden nap. 

A Magyar Zene Háza

Kedd délután a Magyar Zene Házába látogattunk el. Az állandó kiállítás (Hangdimenziók – Zenei utazások térben és időben címmel) végig vezette a gyerekeket az ősi hiedelemvilágtól a középkori katedrálisok vallási zenéinek monumentális hangzásán, majd a népzenén át egészen a mai könnyűzenei stílusokig. A lokáció-alapú fejhallgatóknak köszönhetően mi is a kiállítás aktív részeseivé váltunk. Ahogy beálltunk egy kép elé vagy rálépünk egy pontra, úgy változott a fülünkben szóló szöveg, vagy éppen dallam. Interaktivitása révén mindenkit lenyűgözött a kiállítás. A gyerekek kipróbálhatták a törzsi dobolást és egy vonósnégyes tagjává is válhattak. A kiállítás végén pedig igazi DJ-k voltak: kísérletezhettek a hangokkal, zenék keverésével. 

Budapesti séta

Szerdán az órák látogatása után egy fiatalos hangulatú városnézésen vettünk részt. A Hősök teréről indulva a holland diákok megismerkedtek a magyar történelem legfontosabb pillanataival, személyeivel. Az idegenvezető profizmusának és fiatalosságának köszönhetően a magyar diákok számára is rendkívül érdekesek voltak a történetek- még akkor is, ha ők már párszor hallották ezeket. A Hősök terén egy interaktív feladat után (megnézték közelebbről a történelmi személyek szobrait, fotózkodtak velük), a Városligeten keresztülsétálva megnéztük a kontinens első földalattiját. Az 1-es metróval elmentünk az Operaházig, ahol megint egy interaktív feladatot kaptak a diákok. Csoportokban kellett egy-egy választott opera egy jelenetét megjeleníteni. Ezután elsétáltunk a Bazilikáig, majd onnan a Parlamentig. A diákoknak is a tanáruknak is rendkívül tetszettek a csodálatos építmények, a történelemhez való kapcsolódásuk, az építészeti stílusok kibontakozása, a technikák minden finom mozzanatának tetten érése.

Nagyon tartalmas délutánt tudhattunk magunk mögött. Este a Trófeában tartottunk nagy közös vacsorát. Ezzel biztosítottuk azt, hogy csütörtök estét (vagyis az utolsó estét) mindenki a saját cserediákjával, saját családjával tudja tölteni. Ekkor ők maguk döntöttek arról, hogyan zárják a cserekapcsolat budapesti részét.

Piac és lángos

Csütörtökön a Fővám téri Vásárcsarnokot mutattuk meg a holland diákoknak és tanáruknak. Volt lehetőségük kipróbálni a sűrűn emlegetett lángost, vásárolni szuvenírt a szeretteiknek, nézelődni a piacon. Mielőtt a csereprogram utolsó hivatalos délutáni programjába belevágtunk volna, kaptak egy kis szabad időt, hogy a Váci utcán nézelődjenek, vásároljanak.

Délután a Budai Várba mentünk fel. Itt egy feladatlap alapján kellett kiscsoportosan bejárni a Várnegyedet, fotózkodni a nevezetességekkel. Utána kellett nézniük egy-egy hely jelentőségének, vagy éppen annak, hogy kihez kötődik, milyen stílusban épült. Minden feladat kötődött a heti témánkhoz, a művészethez. A programunk fél 4-kor zárult. Ezután a gyerekeknek szabad volt a délután és az este.

Prezentáció a program zárásaként

Péntek reggelre azonban volt egy kis kötelességük: a pároknak egy pár perces prezentációt kellett készíteniük. Egy általuk választott művészeti ágon belül kellett bemutatni a különbségeket a holland és a magyar megközelítés között. Többen a festészetet választották, páran az építészetet, és volt, aki a zenét. Jó volt látni, hogy mennyi mindenre fény derült számukra is az egy hét alatt. A diákok és a tanárok számára egyaránt tanulságosak voltak a bemutatók. Ezután megkapták a „bizonyítványukat” arról, hogy részt vettek a cserekapcsolaton, majd elindultak a reptér felé. 

Tapasztalatok

Összességében hatalmas élmény volt a csereprogram. Még így „hazai színekben” is sokat tapasztaltunk mi is, milyenek a holland diákok. Hallottunk az ő oktatásukról, hétköznapjaikról, szokásaikról: meg tudtuk vitatni az esetleges hasonlóságokat, különbségeket. A művészet közös nyelvet biztosított a nemzeteknek, amióta világ a világ. Úgy gondolom ez a hét bebizonyította, hogy ez a 21. században is még mindig így van. Hálás vagyok, hálásak vagyunk ezért a lehetőségért, és alig várjuk, hogy mi látogassunk el Tilburgba, hogy mélyebb betekintést kapjunk az ottani diákok és az iskola mindennapjaiba. 

Tevesz Judit – matematika tanár