[HÍR] Beszámoló a finnországi Erasmus+ mobilitási programról

A tanév elején értesültem a Finnországba tervezett továbbképzésről/tanulmányi kirándulásról, mely rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Hisz valljuk be, melyik pedagógus nem hallott már arról a bizonyos „finn csodáról”, mely az ország oktatási rendszerét jellemzi… Nagyon szerettem volna testközelből megtapasztalni, milyen is ott egy tanítási nap, valamint a továbbképzésen várható témák is figyelemfelkeltőek voltak számomra. Úgy éreztem, hogy ezen a programon való részvétel motiváló hatással lehet rám későbbi munkám során. Nagy várakozásokkal jelentkeztem az utazásra, később pedig nagy örömömre kiválasztottak a delegáció tagjává. 

A „finn csoda”

Az egyhetes út első napjaiban még nem sikerült rájönni, mi a „finn csoda”. Ez kezdetben őszintén szólva egy kissé csalódás volt. Azonban ahogy teltek a napok, és egyre inkább sikerült megismerni a finn emberek általános attitűdjét, a finn oktatás felépítését, sőt két iskola (egy általános- és egy középiskola) hétköznapjaiba is testközelből betekinthettem, egyre inkább látszott az, hogy miért is teljesítenek ilyen jól a finn gyerekek. Kezdetben furcsa volt azt tapasztalni, hogy a finn emberek eléggé maguknak valók: nem köszönnek, sokkal kevésbé hangosak/harsányak, mint a délebbi európai emberek. Később világossá vált, hogy ez a zárkózottság leegyszerűsítve inkább csak azért van, mert ők úgy szocializálódtak, hogy legyenek önállóak, oldják meg egyedül a problémáikat. Emellett pedig tisztelik a másik privát szféráját. Ez az önállóságra nevelés, – mely szerintem a finn rendszer alapját képezi, – mind a pici gyerekeknél látszott (például a technika órai tevékenységek végzésénél: kisszék készítése, varrás óra, háztartástan, stb.), mind pedig a nagyobbaknál. A gimnáziumban a tanár nem szólt a diákokra akkor sem, ha beszélgettek, hiszen a diákoknak itt az egyéni felelőssége, hogy sikerrel teljesítik-e a vizsgáikat, vagy sem. 

Gimnáziumi tapasztalatok

A látott gimnáziumi órák kezdetben nagyon furcsák voltak számomra. 90%-ban frontális formában zajlottak, a maradék 10%-ban pedig egyénileg. Nem voltak sem páros, sem csoportos feladatok. Nem igazán voltak olyan tevékenységek, amelyek aktivizálták volna a diákokat, de még egy tanári kérdésfeltevés sem. Ez elsőre ugyancsak érthetetlen volt számomra. Később azonban világossá vált, hogy a finn gimnázium inkább hasonlít már az általunk ismert egyetemi tanulmányokra (pl. kreditrendszer, magas arányban választható tárgyak, stb.), ahol a hallgató autonóm. Az itteni tanárok nem érzik szükségét annak, hogy noszogassák, hogy ellenőrizgessék a gyerekeket. Aki tanulni akar, az úgyis figyel és majd ha nem ért valamit, úgyis megkérdezi.

Érdekes volt a matematikaórán látni, hogy a hasonló életkorú gyerekek körülbelül ugyanott járnak a tananyagban, mint ahol a magyar tanulók. Nincs nagy különbség a tanmenetek között. Sőt! A továbbképzésen volt lehetőségem belepillantani finn nyelvű matematika érettségikbe is. Itt szintén ugyanazt láttam: a két ország kimeneti vizsgájánál az elvárt tudásszint és ismeretanyag gyakorlatilag azonos.

STEAM módszer

A továbbképzés során a STEAM (Science, Technology, Engineering, Arts, Mathematics) oktatási módszerek alkalmazása, valamint a digitális eszközök (főként a mesterséges intelligencia) használata volt a két fő téma. Kipróbáltunk különféle együttműködést igénylő játékokat, és a játékélménnyel megtapasztaltuk azok előnyeit. A digitális eszközökről tanultak során a leginkább az tetszett, hogy mindegyiket azonnal ki is próbálhattuk, hogy melyik mire használható a leginkább. Jutott tér és idő minden esetben arra, hogy mindent saját magunk megtapasztalhassunk vezetett és önálló feladatok során. Úgy gondolom, hogy ezáltal sokkal inkább alkalmazni tudjuk – és fogjuk is – ezeket a tanítás során, mintha csak egy felsorolást vetítettek volna ki elénk, és meséltek volna ezekről az eszközökről. 

Délutáni programok

A délutánokat általában vezetett programokkal töltöttük – városnézéssel, kirándulással, szaunázással, múzeum látogatással. Ezentúl jutott idő szabad programokra is. Számomra a legjobb ilyen program a Köhniö-tó körüli kirándulás volt. Ekkor tapasztaltam meg először testközelből Finnország csodálatos természeti adottságait. A gyönyörű tó, háttérben a fenyveserdővel, a part-menti ösvényen a szép kövekkel, a fák tövében előbukkanó színes gombákkal, igazi megérkezős élményt nyújtott. 

Az ilyen típusú Erasmus+ mobilitási programok jó lehetőséget nyújtanak arra, hogy ne csak a szűk környezetünket ismerjük meg, hanem egy másik, távoli országot is, mind szakmai, mind természeti, mind kulturális szempontból. Minden tanárnak javaslom, hogy éljen ezekkel a lehetőségekkel. Ahogy számomra is, biztosan másoknak is motivációt nyújtanak ezek a programok. Egy ilyen, vagy ehhez hasonló utat követően megújulva, új ötletekkel és célokkal felvértezve folytathatjuk a tanítást.

Androvics Edina