[HÍR] Csoportos diákmobilitási ERASMUS+ projekt

Budapest – Tilburg 2026

Kísérőtanári beszámoló a holland diákcsere programról

Budapesti projekttalálkozó

Februárban lehetőségünk nyílt bekapcsolódni a holland diákok tanulmányi programjába, melynek keretein belül 9 tilburgi diák látogatott el iskolánkba egy tanárukkal. Ez a hét úgy is rengeteg élményt adott, hogy „mi voltunk itthon”. Számunkra is nagyon élvezetesek voltak a programok, tanulságosak voltak a beszélgetések, és alig vártuk, hogy májusban mi látogassunk el Hollandiába és nézzük meg az ő mindennapjaikat.

Ennek a cserekapcsolatnak a fő témája a művészet volt. Minden programunkat igyekeztük úgy összerakni, olyan helyszíneket választani, hogy ehhez a témához kapcsolódjon, és mind a magyar, mind a holland diákok tanuljanak, tapasztaljanak minél több művészetekkel kapcsolatos dolgot.

Régi új ismerősök

Első nap (hétfőn) kisbusszal és egy autóval biztosítottuk nekik a transzfert az iskolához, ahol végre találkozhattak a magyar diákokkal. Ők már előzetesen felvették a kapcsolatot a közösségi média felületein és megismerkedtek egymással. Azonban ahhoz, hogy feloldódjanak és még gördülékenyebben menjen a kommunikáció, meg kellett ismerjék még jobban egymást. Ehhez egy kis ismeretterjesztő kvíz után („ismerd meg Magyarországot”), „jégtörő” játékokat játszottunk. Tanulták egymás neveit, felfedezték a közös érdeklődési köröket, hobbikat, nagyon jó hangulatot teremtettek.

Ezután elindultunk az első hivatalos programunkra: az IKONO Múzeumba. Az IKONO egy fiatal múzeum (fiatalos atmoszférával) Budapest szívében, a Március 15. tér környékén. Ez nem egy hagyományos múzeum – itt az interaktivitás az attrakció. Látogatásunk során a színes installációké, fényjátékoké volt a főszerep, de még inkább azon volt a hangsúly, hogy megérinthetjük a dolgokat, átélhetjük, alkothatunk –szabadon mozoghatunk a kiállításon belül. A gyerekek nagyon élvezték a labdamedencét, a színes képeket, fényalkotásokat a tükörtermet.

Iskolai hétköznapok

Kedden és szerdán is a magyar diákok megmutatták a holland diákoknak az iskola hétköznapjait: beültek tanórákra (bilingual órákra: ahol egy órán belül angolul és magyarul is elhangzik a tananyag; hogy a hollandok is jobban értsék, miket tanulnak). A tanórákon kívül részt vettek művészeti foglalkozáson, meglátogatták a Makerspace-t és a LÜ-be is betekintést nyertek. A diákok és a tanáruk elmondása alapján rengeteg élménnyel gazdagodtak. Nagyon érdekes volt számukra: náluk nem így néz ki az oktatás, náluk sokkal „tanár-centrikusabb”. Számukra rendkívül vonzó volt az interaktivitás, a párbeszéd megléte. A hollandokkal való sok beszélgetésből kiderült, hogy ők egy nagyságrendekkel nagyobb gimnáziumból jönnek (kb. 2.000 diák), habár a városuk sokkal kisebb (200.000 fő).

Az oktatás sokkal frontálisabb, habár az látszott, hogy egy nagyon jó tanár-diák viszony ki tud alakulni. A 9 holland diák nagyon szerette a fiatal tanár urat, és egy pozitív értelemben közvetlen tanár-diák kapcsolat volt köztük. A diákok is sokkal lazábbak, közvetlenebbek voltak már az első pillanattól az idegen környezetben. Látszódott rajtuk a magabiztosság, az önbizalom, és nagyon jó volt látni, hogy vidámak, beszédesek, és nagyon hamar megtalálták a közös hangot a magyar diákokkal. A tanárukról is nagyon hasonlókat tudok elmondani: fiatal, nagyon vidám, derűs fiatalember volt, aki minden tanórára, programra hatalmas érdeklődéssel tekintett. Nyitott volt és befogadó. Mindig megemlítette, hogy mit tapasztalt: miben más egy itteni tanóra, az oktatás általánosságban, a módszerek. Látszott rajta, hogy sokat jelent neki, hogy új, más dolgokat lát, és gazdagodik a látásmódja, eszköztára ezek által minden nap.

Magyar Zene Háza

Kedd délután a Magyar Zene Házába látogattunk el. Az állandó kiállítás (Hangdimenziók – Zenei utazások térben és időben címmel) végig vezette a gyerekeket az ősi hiedelemvilágtól a középkori katedrálisok vallási zenéinek monumentális hangzásán, majd a népzenén át egészen a mai könnyűzenei stílusokig. A lokáció-alapú fejhallgatóknak köszönhetően mi is a kiállítás aktív részeseivé váltunk. Ahogy beálltunk egy kép elé vagy ráléptünk egy pontra, úgy változott a fülünkben szóló szöveg, vagy éppen dallam. Interaktivitása révén mindenkit lenyűgözött a kiállítás. A gyerekek kipróbálhatták a törzsi dobolást és egy vonósnégyes tagjává is válhattak, a kiállítás végén pedig igazi DJ-k voltak: kísérletezhettek a hangokkal, zenék keverésével.

Budapest utcái

Szerdán az órák látogatása után egy fiatalos hangulatú városnézésen vettünk részt. A Hősök teréről indulva a holland diákok megismerkedtek a magyar történelem legfontosabb pillanataival, személyeivel, és az idegenvezető profizmusának és fiatalosságának köszönhetően a magyar diákok számára is rendkívül érdekesek voltak a történetek- még akkor is, ha ők már párszor hallották ezeket. A Hősök terén egy interaktív feladat után (megnézték közelebbről a történelmi személyek szobrait, fotózkodtak velük), a Városligeten keresztülsétálva megnéztük a kontinens első földalattiját: Az 1-es metróval elmentünk az Operaházig, ahol megint egy interaktív feladatot kaptak a diákok: csoportokban kellett egy-egy választott opera egy jelenetét megjeleníteni. Ezután elsétáltunk a Bazilikáig, majd onnan a Parlamentig.

A diákoknak is a tanáruknak is rendkívül tetszettek a csodálatos építmények, a történelemhez való kapcsolódásuk, az építészeti stílusok kibontakozása, a technikák minden finom mozzanatának tetten érése- egy nagyon tartalmas délutánt tudhattunk magunk mögött. Este a Trófeában tartottunk egy nagy közös vacsorát, biztosítva ezzel azt, hogy csütörtök este (vagyis az utolsó este) mindenki a saját cserediákjával, saját családjával tudja tölteni, és ők maguk döntöttek arról, hogyan zárják a cserekapcsolat budapesti részét.

Lángos a Vásárcsarnokban

Csütörtökön a Fővám téri Vásárcsarnokot mutattuk meg a holland diákoknak és tanáruknak: volt lehetőségük kipróbálni a sűrűn emlegetett lángost, vásárolni szuvenírt a szeretteiknek, nézelődni a piacon. Mielőtt a csereprogram utolsó hivatalos délutáni programjába belevágtunk volna, kaptak egy kis szabad időt, hogy a Váci utcán nézelődjenek, vásároljanak. Délután a Budai Várba mentünk fel, ahol egy feladatlap alapján kellett kiscsoportosan bejárni a Várnegyedet, fotózkodni a nevezetességekkel, utánanézni egy-egy hely jelentőségének, vagy éppen annak, hogy kihez kötődik, milyen stílusban épült: minden feladat kötődött a heti témánkhoz, a művészethez. A programunk fél 4-kor zárult, ezután a gyerekeknek szabad volt a délután és az este.

Hétzáró prezentáció

Pénteken a pároknak egy pár perces prezentációt kellett készíteniük: egy általuk választott művészeti ágon belül kellett bemutatni a különbségeket a holland és a magyar megközelítés között. Többen a festészetet választották, páran az építészetet, és volt, aki a zenét. Jó volt látni, hogy mennyi mindenre fény derült számukra is az egy hét alatt, és a diákok és a tanárok számára egyaránt tanulságosak voltak a bemutatók. Ezután megkapták a „bizonyítványukat” arról, hogy részt vettek a cserekapcsolaton, majd elindultak a reptér fele.

Összességében hatalmas élmény volt a csereprogram budapesti találkozója, még így „hazai színekben”, sokat tapasztaltunk mi is, milyenek a holland diákok, hallottunk az ő oktatásukról, hétköznapjaikról, szokásaikról: meg tudtuk vitatni az esetleges hasonlóságokat, különbségeket. A művészet közös nyelvet biztosított a nemzeteknek amióta világ a világ, és úgy gondolom ez a hét bebizonyította, hogy ez a 21. században is még mindig így van. Hálás vagyok, hálásak vagyunk ezért a lehetőségért, és alig vártuk, hogy mi látogassunk el Tilburgba, hogy mélyebb betekintést kapjunk az ottani diákok és az iskola mindennapjaiba.
Tevesz Judit – matematika tanár

Tanulói beszámoló az Erasmus+ diákcsere programról

Tilburgi projekttalálkozó

A hollandiai kirándulástól azt vártam, hogy nagyon jó kapcsolatot alakítsak ki a partneremmel, és hogy neki is tetszeni fog minden, amit együtt csinálunk. Szerettem volna én is minél több új dolgot látni és megtapasztalni, valamint sok érdekes programon részt venni.

A holland oktatási rendszert is érdekes volt megismerni. Feltűnt, hogy az iskolában több lehetőség van a gyakorlati feladatokra és a közös munkára, és a diákok sokszor önállóbban dolgoznak.

Ilyen egy holland iskola

Érdekes volt látni, hogy egy másik országban hogyan telik egy átlagos iskolai nap, és milyen módszerekkel tanulnak a diákok. Szerintem ezekből mi is átvehetnénk néhány ötletet, például több közös, játékos vagy gyakorlati feladatot. Az ottlétünk alatt több tanulással kapcsolatos élményem is volt. Tetszett, hogy a tanulás mellett sokszor próbálták érdekesebbé és interaktívabbá tenni a feladatokat. Negatívumot igazából nem tudnék kiemelni, mert összességében minden nagyon pozitív élmény volt, bár néha természetesen fárasztó volt a sok program és az új környezethez való alkalmazkodás. Különösen érdekes volt összehasonlítani a holland és a magyar iskolai életet. Az iskolán kívüli programok közül nekem a strandröplabda tetszett a legjobban. Három csapat volt, és egymás ellen játszottunk. Különösen izgalmassá tette a játékot, hogy közben még az eső is elkezdett esni és esőben játszhattunk.

Amszterdam

Amszterdamba is ellátogattunk, ahol várost néztünk és hajókáztunk. Nagyon tetszettek az egyedi házak, az élénk színek és az egész város hangulata. Az is jó volt, hogy a városnézés mellett egy kis vásárlásra is jutott időnk. A Van Gogh Múzeumban is jártunk, ahol sokat tanulhattunk Van Gogh életéről és munkásságáról, és közben egy érdekes játékban is részt vettünk, ami szerintem még élvezetesebbé tette a múzeumlátogatást. A legjobb élményeim közé tartozott az is, amikor elmentünk egy nagyon jó fagyizóba, a De IJvlinderbe. Nagyon finom volt a fagyi, és ez egy olyan apró program volt, amire biztosan szívesen fogok visszaemlékezni. Az italok között nem igazán találkoztam új dolgokkal, viszont érdekes volt látni, hogy egy-egy városon belül milyen sok templom található és ez nagyon megmaradt és kiemelném. Ezeket meg is néztük, és nagyon szépnek találtam őket. A hét végére úgy érzem, sok mindent „hoztam haza” magammal. Kipróbálhattam új ételeket, megismerhettem új embereket, és nagyon jó társaságban tölthettem ezt az időt. Külön jó érzés volt, hogy biciklivel közlekedtünk, mert ez egy kis nosztalgikus érzést is adott.

Erasmus+ diákcsere program

Azért jelentkeztem az Erasmus+ diákcsere programra, mert mindig is szerettem volna részt venni egy ilyen külföldi programban. Nagyon érdekelt, hogy milyen lehet egy másik országban élni, megismerni az ottani embereket, az iskolát és a mindennapi életet. Korábban sajnos nem volt időm egy ilyen lehetőségre, de kaptam egy ajánlást, és szerencsére ezúttal az időpont is megfelelő volt számomra, így végül én is részt vehettem a programban.

Élményekkel teli napok

Összességében szerintem nagyon jó ötlet volt részt venni az Erasmus+ diákcsere programban, és örülök, hogy elfogadtam ezt a lehetőséget. Nagyon jó élmény volt, amit biztosan sokáig fogok emlegetni, és szerintem nem mindennapi lehetőség, hogy valaki egy hetet tölthet egy másik országban, miközben új embereket, kultúrát és egy másik iskolarendszert is megismerhet. Másoknak is szívesen ajánlanám, mert akár egy nagyon jó és hosszú kapcsolat is kialakulhat a partnereddel. Ha lenne rá lehetőségem, szívesen részt vennék legközelebb is egy hasonló programban, bár sajnos nem biztos, hogy az időmbe beleférne. Ettől függetlenül nagyon örülök, hogy ezt most megtapasztalhattam.

Bernei Emma – 10.E osztályos tanuló