LESS VIRTUAL MORE REAL (LEVIMORE) PROJECT – Törökország

Az Erasmus+ LEVIMORE nemzetközi program keretein belül egy hetet tölthettünk el Adanában, Törökország déli nyugati csücskében. Két kollégámmal kísértük el iskolánk négy diákját, akik az olasz és cseh tanulókkal együtt vehettek részt a török közösség fergeteges programkínálatában. A pályázat célja, hogy a digitális világba beleszületetett Z-generációs diákjainknak megmutassa, milyen alternatívákat tudunk felajánlani a hétköznapokban. Úgy gondolom, hogy Törökországban erre nagyon jó példákat kaptunk. A fiatalabb nemzedékek ugyan nyitottak a digitális téren kívüli tevékenységekre is, de meg kell mutatni nekik ezeket, fel kell nekik kínálni a lehetőséget.

Nyitottság, kedvesség, közösség

Olyan sokfelé jártunk és annyi pozitív érzéssel gazdagodtam, hogy ezeket nem is tudnám egy rövid beszámoló keretein belül bemutatni itt. Ha röviden össze kellene foglalnom: nyitottság, kedvesség és közösség. A török tanulók nagyon jó kapcsolatot ápoltak tanáraikkal, egymással és a mi diákjainkkal is. Látszott, hogy bátran fordulhatnak tanáraikhoz, mindezt a legnagyobb tisztelettel és nem tolakodva tették.

A kirándulások alkalmával a török diákok többször énekeltek, táncoltak és csakhamar vitték magukkal a külföldi társaikat is.

Az iskola, a tanárkollégák és maga a legkör is nagyon befogadó volt velünk. Folyamatosan azon dolgoztak, hogy a kedvünkben járjanak, szinte minden kívánságunkat lesték.
Korábban nem jártam Törökországban, ezért számomra ez az utazás gasztronómiai és kulturális szempontból is roppant izgalmas volt! A mecsetek belső terei, a naponta ötször imára hívó ének és a vallási szokások újszerűen hatottak rám. Úgy tűnt, hogy a közösségek szerepe mind a vallásban, mind az iskolában kiemelt szerepet kap. A tanulók nagyon sok idejüket töltötték együtt, alternatívát kínálva a sokszor magányosan töltött digitális tér „pötyögő” óráival szemben.

Sport és természet

Az ország természeti kincsekben rendkívül gazdag, a kirándulási és túrázási lehetőségek közül mi magunk is többször kaptunk ízelítőt. A szabadban töltött óra sosem kidobott idő, a sportolás és testmozgás közösségépítő hatása mellett nagyon fontos a stresszkezelésben is. Ezt tapasztaltam magam is, amikor Kappadókia sziklákba vájt épületei közt vagy épp Mersin tengerpartján sétáltunk. Azt éreztem, hogy a közösség, a természet és a vallás egy olyan együttes közeget alkot, amelyet a diákok szívesebben választanak a digitális tér helyett.

Szakmai programok

A projekt keretein belül a résztvevő országok diákjai bemutatták országukat és iskolájukat, meséltek kultúrájukról, szokásaikról. Természetesen a szuper kirándulások és jó hangulatú vacsorák mellett bőven maradt idő a szakmai programokra is.

A magyar delegáció diákjai arról tartottak angol nyelvű előadást, hogy a digitális térben töltött idő milyen veszélyeket hordoz magában.

Szóba került az adathalászat és adatvédelem vagy a közösségtől való elszigetelődés is. Arról is beszéltek, hogy milyen hétköznapi módszerekkel csökkenthetjük a digitális eszközök előtt eltöltött időnket. Például előzetesen napi limitet szabhatunk magunknak, vagy egyes programokat csak számítógépen használjunk, telefonon ne. Sőt! Azoktól az applikációktól bátran váljunk meg, melyeket már hosszú időn keresztül nem használtunk.

Összefoglalva csodálatos élményekkel gazdagodtunk a hét folyamán, sok tapasztalatot és ötletet hoztunk haza magunkal. A közösség ereje példa értékű volt, melyet nyugodt szívvel ajánlok mindenkinek a digitális barangolás alternatívájaként.
Köszönjük a lehetőséget, hálás vagyok a fantasztikus élményekért. Izgatottan várjuk az áprilisi találkozót Budapesten, magasra került az a bizonyos léc!