[HÍR] Tanári beszámoló: Social Service for Schools – Erasmus+

A Social Service for Schools Erasmus+ program harmadik koordinátori meetingjét és tréningeseményeit a gyönyörű olasz kisvárosban, Todiban szervezte meg az olasz partneriskola, az Instituto Instruzione Superiore Ciuffelli-Einaudi, február 21. és 25. között. Nagy várakozás előzte meg ezt az alkalmat, ugyanis két év kihagyás után végre ismét diákokkal tudtunk utazni. Sajnos az utolsó pillanatban kiderült, hogy a holland partneriskola nem engedélyezte az utazást tanárainak és diákjainak, így csak a spanyol, görög és magyar partnerek érkeztek meg Todiba, február 20-án. A hét során olykor együtt, máskor párhuzamosan zajlottak a koordinátoroknak, tanároknak és diákoknak szóló programok.

0. nap – megérkezés

Február 20-án minden nemzet képviselői megérkeztek Todiba Rómán keresztül. A vírushelyzet miatt sok bizonytalanság övezte a szervezést, de szerencsére a hollandok kivételével mindenki időben megérkezett, fennakadások nélkül.

Első nap elfoglaltuk a szállást, és mindenki felfedezte a dimbes-dombos városka szűk utcáit, ahol a következő napokban sokat jártunk a különböző helyszínek között közlekedve. Nagyon megtetszett a környezet mind a diákoknak, mind a tanároknak.

1. nap – megnyitó, ismerkedés

Hétfő reggel az iskolában találkoztak a résztvevők, ahol egy művészettel átszőtt megnyitón vettünk részt. A köszöntőket az olasz diákok és tanárok által előadott zeneművek követték, amibe rögtön becsatlakoztak a görög diákok is, hiszen zeneiskolából érkeztek. Egy előre elkészített videót is lejátszottak a görögök, amin az iskolájuk tanulói egy olasz dalt, a Fratello Sole, Sorella Lunát énekelték el. Ez a dal az Assisi Szent Ferenc életéről szóló filmből lehetett ismerős mindenkinek, ami szorosan kapcsolódott a hét programjához. Nagyon szép gesztus volt ez a görögöktől, és szépen jelképezte a nemzetközi összetartozást.

Az első délelőtt természetesen az ismerkedésről is szólt, a diákok játékokon keresztül kerültek közelebb egymáshoz, és az új pedagógus résztvevők is bemutatkoztak.

Minden nemzet diákcsapata készült egy prezentációval, amin bemutatták iskolájukat, és az általuk végzett közösségi szolgálati, önkéntes (social service) tevékenységeket is. Mindig motiváló egymás programját hallgatni, amiből sok ötletet meríthetünk.

Délelőtt elkezdődött a koordinátori meeting is, amivel párhuzamosan még ebéd előtt egy városnéző túrára indult a csapat többi tagja a tréning keretei között. Ezen a túrán megismerhettük Todi híres látnivalóit és történelmét. Idegenvezetőink az iskola diákjai voltak, akik így is demonstrálhatták az egyik social service tevékenységüket. Ezen keresztül ők is jobban megismerik városukat, segítenek a látogatóknak, nyelvet gyakorolnak, önállóságot és felelősséget tanulnak, kapcsolatokat építenek. Egy remek példája annak, hogy hogyan lehet fejlődni számos kompetenciában az önkéntes tevékenységen keresztül.

Ebéd után a diákok összeültek, hogy megfogalmazzák kérdéseiket egy délutáni találkozóhoz. Az olasz Caritas szervezet képviselője látogatott el hozzánk, és mesélt az általuk nyújtott önkéntes lehetőségekről. A diákok nagyon érdeklődően fogadták a vendéget, és az előre összeállított kérdéseiken keresztül igazán átfogó képet kaptak a Caritas tevékenységéről, ami a Magyar Máltai Szeretetszolgálathoz hasonlóan egy egyházhoz kapcsolódó jótékonysági szervezet.

Mindeközben tovább zajlott a koordinátori meeting is, ahol a nap során a résztvevők pontosították a szellemi termékekhez szükséges hátralévő feladatokat, illetve meghallgatták a projekt pénzügyi beszámolóját, és egyeztették az ehhez kapcsolódó tudnivalókat és tennivalókat.

2. nap – social service

Kedd reggel ismét az iskolában fogadtak minket az olasz szervezők, és néhány bemelegítő játék után megismerkedhettünk további „jó gyakorlattal”, social service tevékenységekkel, amiket az intézmény diákjai végezhetnek. Nagyon érdekes volt egy lány beszámolója a PCTO programról („PATH FOR TRANSVERSAL SKILLS AND ORIENTATION”), amiben elmesélte a 200 órás tevékenységének részleteit és tapasztalatait. Ez minden diáknak a tanult szakmájához kapcsolódó kötelező gyakorlat, amiből rengeteget profitálnak mind emberileg, mind szakmailag. Mivel kötelező programról van szó, elég hasonló a magyarországi iskolai közösségi szolgálathoz. Jó alapot szolgáltatott ahhoz, hogy közösen gondolkozzunk a kötelezőség előnyein és hátrányain. Nagyon sok diák szerez olyan életre szóló tapasztalatot, ami segíti a későbbi pályaválasztásban is. Gyakran végzik a PCTO-t non-profit, szociális szervezeteknél, bár for-profit cégeknél is lehet.

Egy másik érdekes lehetőség ebben az iskolában a meseolvasás (Competent Reader).15-16 éves diákok olvasnak fel hangosan mesekönyvből 3-6 éves hallgatóságnak, köztük értelmi fogyatékos gyerekeknek. Videót is néztünk a programról, ahol láttuk, hogy milyen csillogó szemmel hallgatják a gyerekek a meséket, és élőben is megtapasztalhattuk, hogy hogyan is néz ki egy ilyen mesélés. Ahogy a diákok beszámoltak róla, sokszor nem is maga a mese az érdekes, gyakran meg sem értik a gyerekek a pontos történetet, de az emberi kapcsolat, a köztük lévő kapcsolódás nagyon sokat ad mindkét félnek. Ez az integrált oktatás egy gyönyörű példája, ami elfogadásra és empátiára nevel, és minden résztvevő egyformán profitál belőle. Amikor megálmodtuk ezt az Erasmus+ projektet, pontosan ilyen élmények lebegtek a szemünk előtt.

Szintén ezen a délelőttön néztünk olyan videókat is, amin az olasz diákok spanyolul mutatják be a várost, mintegy virtuális idegenvezetőként, szintén önkéntes munkában. Mivel spanyol résztvevők is vannak a projektben, nekik különösen kedves volt ez az elem. Ebben a tevékenységben nemcsak a nyelvet gyakorolhatták a diákok, de a digitális kompetenciáik is fejlődtek, és tanultak arról, hogy hogyan kell egy videót elkészíteni. Igazi 21. századi kihívások!

Ezután a városközpontba sétáltunk, ahol a gyönyörű városházán fogadtak minket. A CeSVol (Volunteer Service Centers) képviselője elmesélte, hogy milyen önkéntes tevékenységeket biztosítanak a városban a különböző területeken – például mozgássérültek segítése, környezetvédelem, egészségügy, szociális munka, kultúra. A bemutató végén kedves Todii ajándékokat is kaptunk, és a helyi történeti kiállítást is megtekinthettük.

Ebéd után kettévált a csapat, a diákok az iskolában egy kémiatanár segítségével megtanulták a szappankészítés fortélyait. A kézműves szappanokat jótékonysági vásáron árulják, ami egy remek módja az adományok gyűjtésének. A mi iskolánkban is van hasonló, karácsony előtt mindig sütivásárt rendezünk a Csodalámpa Alapítvány javára. Jó ötlet a saját készítésű szappan és más természetes kozmetikumok vására is, ráadásul a foglalkozáson játszva tanulnak kémiát is a diákok, a natúrkozmetikumok pedig a környezetvédelemmel is összeegyeztethetőek.

Amíg a diákok a laborban szorgoskodtak, a tanárok egy része meglátogatta a fogadóintézmény másik épületegyüttesét, ahol a mezőgazdasági képzés zajlik. Ez Olaszország legrégebbi ilyen iskolája. Sok érdekes tevékenységről mesélt házigazdánk, aki saját maga is ebben az iskolában tanult. Sok szociálisan hátrányos helyzetben lévő tanulóval dolgoznak együtt, és szakmát adnak a kezükbe. Meglátogattunk egy kis boltot is az iskola területén, ahol a tanulók és a helyi gazdák termékeit árulják.

3. nap – egy kis pihenés

Szerdán egy hosszú buszos útra indultunk, Assisi Szent Ferenc nyomába eredtünk. Ezen a napon már csatlakozott a csapathoz Weisz Zalán, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat képviselője is. Az Assisibe tett kirándulás alatt nagyon sokat tanultunk Ferenc életéről, ami igazán inspiráló a projektünk témájához kapcsolódóan. Az önzetlenség, az empátia, a másik segítése mind olyan értékek, amik szerint Szent Ferenc élte az életét, és amik az önkéntesség, a social service fő célját is jelentik. Mind a diákokat, mind a tanárokat nagyon megérintette az az odaadó létezés, ami szerint Ferenc élte az életét.

A nap – és talán az egész hét – legfelemelőbb pillanata mindenki szerint az volt, amikor
a San Damiano templom felé vezető gyalogúton megpihentünk, előkerült egy gitár, és együtt elénekeltük az első napon meghallgatott Fratello Sole, Sorella Lunát. Ezután a különböző nemzetiségek saját táncaikat tanították egymásnak, együtt énekeltek, és a diákok igazán egy csapattá kovácsolódtak.

4. nap – búcsúvacsora

Csütörtökön ismét buszra szálltunk, de ezúttal Perugia felé vettük az irányt. Itt újabb önkéntes diákok mutatták be idegenvezetői képességüket.
A kirándulás egyik legmeghatározóbb része az volt, amikor ellátogattunk egy kiállításra. A tárlat egy olyan lány fotóit mutatta be, aki 16 évesen autóbalesetben elhunyt. Édesapja a telefonján talált fényképeket gyűjtötte össze, hogy megmutassa, milyen különleges látásmódja volt lányának, a kiállítás bevételét pedig jótékony célra ajánlotta fel. Ez egy csodálatos és megrendítő példa arra, hogy hogyan lehet egy rossz helyzetből valami pozitívat kreálni, és hogy hogyan lehet a művészetet és a jótékonyságot összekapcsolni. Mind a diákoknak, mind a tanároknak maradandó emlék lesz.

Csütörtök este egy helyi étteremben gyűltünk össze mindannyian Todiban, hogy egy közös búcsúvacsorán megbeszéljük a hét élményeit és inspirációit. Nagyon jó volt tanárként látni, hogy a diákok mennyire megszerették egymást. Saját szavaikra tanították egymást, és már a következő közös élményeket tervezgették.

5. nap – máris vissza…

Péntek délelőtt ismét az iskolában gyűltünk össze. A tervezettel ellentétben ezen a napon tudta Szalánczy Gábor, a projekt koordinátora bemutatni a projekt legfőbb célkitűzéseit és vállalásait, valamint az eddig elvégzett tevékenységeket egy prezentációban. Ezt követően Szöllősi Judit órabemutatója következett. Ezen a bemutatón teszteltük azokat a tevékenységeket, amiket az O2-es szellemi termékben (tanári kézikönyv) a bevezető órához szeretnénk javasolni. Az előző nap kirobbant ukrajnai háborúhoz kapcsolódva egy picit aktualizáltuk az egyik feladatot, az volt a vegyes nemzetiségű csapatok dolga, hogy találjanak ki valamilyen iskolai programot, ami a social service keretein belül segíthetné az ukrajnai menekülteket. A három diákcsapat és a két tanári csapat is bemutatta az ötletét, és arra biztattunk mindenkit, hogy hazatérve kezdjék el megvalósítani ezeket a remek programokat. Azóta például a mi iskolánkban is meghirdettük az adománygyűjtést. Ilyen nehéz időszakokban a lelki terhet tudja enyhíteni, ha aktívan segítünk. Ezért is olyan hasznos az önkénteskedés.

Szerencsére a projektben résztvevők mindannyian egyetértünk ebben, és tovább dolgozunk azon, hogy minden európai iskolában a pedagógiai program része legyen a social service tudatos használata.

A tanúsítványok kiosztása után a búcsú következett, délután pedig a három nemzet együtt indult el Rómába, hogy onnan repüljünk haza. Rengeteg élménnyel és inspirációval gazdagodtunk, amit a jövőben be fogunk építeni a saját programunkba, és ami segít a szellemi termékek végleges kidolgozásában is.

Tanári élménybeszámoló – Erasmus+ projekt – Teachers training in Todi

Tanárként a következő dolgokat láttam, amit szeretnék beépíteni a munkámba, vagy ami inspirált: 

Szalánczy Gábor:

Nagyon tetszett a tanulókkal való pedagógus „bánásmód”, amelyben a diákok sokszor partneri szerepben, nagy mértékű felhatalmazást kaptak az adott feladatok elvégzésére, és a tevékenységek lebonyolítására. Emellett tetszett az, ahogy az iskola és az ott dolgozó tanárok a helyi, iskolai önkéntes tevékenységeket „felfogták”, kezelték, ahogy az iskolai tevékenységek kialakításra kerültek. Egyszerű és mindennapi élethelyzetekre, továbbá a szakképzési rendszerük egyes elemeire tervezték meg az önkéntes tevékenységi rendszerüket, bizonyítva ezzel azt, hogy önkéntes feladatok tervezésére és szervezésére mindig van lehetőség, és amely lehetőségekhez bárki, bármilyen körülmények között tud kapcsolódni (pl. szappankészítés, 3D-s tervezés stb.) 

Szöllősi Judit:

Nagyon tetszett az olaszok meseolvasós programja, amiben a diákok autista gyerekeknek olvasnak mesét. Számomra az ilyen típusú önkéntes munkák a legértékesebbek, ahol igazi kapcsolódás történik, ahol a diákok kilépnek a komfortzónájukból, és elfogadást tanulnak. A covid miatt az elmúlt időszakban ezt különösen nehéz volt megvalósítani, de remélem, hogy mostantól ez újra könnyebb lesz majd.

Tánczos Tímea:

Nagyon tetszett, hogy a helyi iskolák az enyhén sérült diákokat is bevonják a programjaikba, foglalkozások során a diákok is közelebb kerülnek hozzájuk. Szeretném, ha a mi iskolánk is nyitott lenne ilyen jellegű- akár csak workshopok létrehozására – ikszes órákért, vagy szociális gyakorlatként. Még gondolkozom, ez miként lehetne összehozni a médiával – amely egy specifikus igényű tárgy, de nyitott szemmel járok.

Az iskolai IKSZ rendszer a véleményem szerint a következő dolgokat tudná hasznosítani a meetingből: 

Szalánczy Gábor:

Több olyan tevékenység is volt, ami beépíthető lenne az IKSZ rendszerünk és tevékenységeink keretei közé. Az egyik a „competent reader (lettore comptente)” program, amelyben középiskolás korú tanulók olvasnak, vagy mondanak meséket óvodás, kisiskolás gyerekeknek, vagy olyan fogyatékkal élő társaiknak, akiknek a mesélés élménye rendkívül fontos napi élményt jelent. A tevékenységben igazán megvalósul a „win-win” helyzet, és kiemelten erősíti a szociális érzékenységet, a társadalmi el-, és befogadást.

Egy másik jó gyakorlat a saját környezetünk (iskolánk, utcánk, városunk, történelmünk stb.) diákok által történő megismerése, feldolgozása és mások számára történő bemutatása volt. Az ötlet lehetőséget ad a diákoknak a saját „mikro-világuk” (történelem, kultúra, lakóhely) részletes megismerésére, majd mások felé történő bemutatásukkal (előadások, idegenvezetés) annak értelmezésére, hogy milyen értékeket hordoz a minket körülvevő világunk. A pedagógiai módszer lehetőséget ad többek között a hagyományok ápolására és egy diák-mentor program kialakítására.

Szöllősi Judit:

A kapcsolódásra nagyobb hangsúlyt szeretnék helyezni. Persze nagyon jó tapasztalat egy adománygyűjtés is például, de most úgy látom, hogy a legnagyobb hatása tényleg annak van, ha a diákok különböző emberekkel tudnak találkozni a social service / iksz alatt, és elhagyják a saját buborékukat. Ezért fontos szerintem, hogy bevezettünk egy limitet az iskolában megszerezhető ikszes órákra.

Tánczos Tímea:

Segíteni a diákoknak egymásra találni az órákon, foglalkozásokon belül is. Ami itt a programban is megmutatkozott, hogy könnyen kialakul és nagy az összetartás a diákok között, figyelnek egymásra és érdeklődőek. Így ha ezt itthon is ki tudnám alakítani a nem főmédiás diákoknál is, az nekem hatalmas szakmai előrelépés lenne. Erre fogok törekedni.

A legjobb szakmai és személyes élményem a meetinggel kapcsolatban: 

Szalánczy Gábor:

Szakmai szempontból az olasz diákok számára kötelező PCTO („Path for Transversal Skills and Orientation”) program tetszett. A program keretei között az érett tanulóknak hosszú, több hetes nyári gyakorlat keretei között lehetőségük van olyan önkéntes tevékenységek elvégzésére, mely képzések keretei között több területen is kipróbálhatják magukat, fejlesztve képességeiket. A program keretei között pályaorientáció és karrierépítés zajlik az önkéntes tevékenységek által.Személyes élményként a rendkívül gazdag és sokszínű kultúrát említeném meg, ami az első pillanattól kezdve szembetűnő volt. A középkori reneszánsz építészet, a történelmi emlékek végtelen sora és a hihetetlenül színes gasztronómiai felhozatal hamar elvarázsolta az embert, nem is beszélve a gyönyörű, sokszor toszkánát idéző felejthetetlen olasz tájról.

Szöllősi Judit:

Számomra szakmailag és személyesen is az volt a legpozitívabb, hogy végre diákok is részt tudtak venni az utazáson. Nagyon jó volt látni, ahogy a különböző nemzetek kapcsolódnak és csapattá alakulnak, ahogy tanulnak egymás kultúrájáról, és hogy összeköti őket a projekt témája, mindannyian nyitottak és érzékenyek az önkéntesség üzenetére. És muszáj megemlítenem a csodálatos olasz gasztronómiát, ami végigkísérte a hetet.

Tánczos Tímea:

A nemzetközi kapcsolódás számomra is nagyon meghatározó élmény volt. Én főként a prezentációk során éreztem ezt, hogy a célunk, ami miatt ez a projekt létrejött és mindenek ellenére kitartóan halad előre. Kitartó partnerek és szakmailag releváns gondolatok nélkül, egy munka sem lenne gördülékeny. Itt viszont maximálisan úgy érzem, hogy a közös érdek mostanra összekovácsolt minket és igazi csapatként dolgozunk a projekt utolsó szakaszában.