Social Service for Schools – Erasmus+ project

Negyedik koordinátori meeting és tréning
The Social Service for Students, as a Complex Institutional Innovative Programme
Athén, Görögország
2022. április 3-8. 

A program negyedik koordinátori meetingjét és tréningjét Athénban szervezte meg a görög partneriskola, az Ilion Music School.
A hét során olykor együtt, máskor párhuzamosan zajlottak a koordinátoroknak, tanároknak és diákoknak szóló programok. Egy igazán mozgalmas és tartalmas hetet köszönhetünk a projektnek, ami emlékezetes marad mind a diákoknak, mind a tanároknak. Az egész hét programját átszőtte a zene, és megtapasztalhattuk, hogy a művészet ereje milyen fontos, hogyan hozza össze az embereket, és számtalan példát láttunk arra, hogy hogyan lehet összekapcsolni a közösségi szolgálatot, önkénteskedést és a művészeteket.

0. nap – Érkezés

Április 3-án, vasárnap megérkezett minden nemzet (spanyol, olasz, magyar) Athénba, elfoglaltuk a szállást, és este a csodálatos kilátás mellett a tetőteraszon gyűltünk össze, hogy megbeszéljük a hét eseményeit, és hogy mi történt a projekttel a legutóbbi, olaszországi találkozónk óta. A tanárok többsége már régi ismerősként köszöntötte egymást, a diákok pedig már ezen az estén elkezdtek barátkozni. Szimbolikus véletlen volt, hogy pont az “Imagine” című szám szólt a hangszórókból, amikor leültünk a közös asztal mellé – ez volt az előző tréning dala, amit együtt is énekeltünk Todiban. 

1. nap – Ilion Music School

Hétfőn egy tartalmas reggeli után az egyik görög tanár várt minket, hogy elkísérje a csapatot az Ilion Music Schoolba. Mivel az iskola a külvárosban helyezkedik el, nagyon hasznos volt, hogy első nap megmutatták nekünk az utat. 

Amikor az iskola utcájába bekanyarodtunk, a kapuban már több tucat diák várt minket tapsolva és ujjongva. Ez a meleg fogadtatás az egész hét hangulatát megelőlegezte: fantasztikus nyitottsággal és barátsággal fogadtak minket a görög diákok és tanárok. 

A főhadiszállásunk az iskola könyvtára volt, ahol egy kis színpad és egy zongora jelezte, hogy sok-sok zenei produkcióra számíthatunk a héten. Rögtön ezen az első napon számos formáció mutatta be tehetségét nekünk, megható és felemelő pillanatokat okozva. 

Az igazgató, Anna Tsigkouli köszöntője után koncertek és bemutatkozó prezentációk váltották egymást, a partneriskolák diákjai is elmondták, hogy náluk milyen lehetőségek vannak közösségi szolgálatra. A görög tanulók egy ismerkedős játék után körbevezették az iskolán a vendégeket, majd rögtön “élesben” is láthattuk az egyik projektjüket: mozgássérült, kerekesszékes gyerekekkel közösen mutattak be táncelőadást az udvaron. Csodálatos volt látni az arcokon az önfeledt mosolyt, meggyőződhettünk róla, hogy tényleg sokat jelent ez a tevékenység minden résztvevőnek, és látszott, hogy nem azért csinálják, mert kötelező. Ezt az attitűdöt szeretnénk erősíteni mi is. 

Megismertünk egy nagyon hasznos eszközt, a “Charity Model Canvast” Petros Dimitrakopoulos vezetésével. Ez egy üzleti világból átemelt modell, ami segít a döntéshozásban, a megfelelő stratégia kidolgozásában. Ez a gondolkodásmód fontos a non-profit szektorban is, és az iskolai közösségi szolgálatban is, hogy sikeres projekteken dolgozzunk. Kis csoportokban ki is próbáltuk a modellt, majd előadtuk egymásnak, hogy mire jutottunk.

Ebéd után az “Active Citizen Spring Festival” programjába csöppentünk. A mi ikszes börzénkhez hasonlóan meghívta az iskola a partnerszervezeteket, akik standokon mutatták be a náluk végzett tevékenységeket. Ami újdonság volt a mi rendezvényünkhöz képest, hogy minden szervezet képviselője el is mondta a közönség előtt állva, hogy mit kell tudni róluk. Ennek megvalósítását mi is megfontoljuk a következő tanévi börzénken.
Nagyon sokféle lehetőség közül lehetett választani: lehet dolgozni például állatokkal, környezetvédelemmel, menekültekkel, idősekkel, rászorulókkal. Több projektnél megjelenik erős elemként a művészet. 

A fesztivál után buszra szálltunk, és az “Ark of the World” szervezetet látogattuk meg. Itt rászoruló gyerekeknek tartanak délutáni foglalkozásokat. Fogadóiskolánk most is a művészethez nyúlt: az Ark of the World és az Ilion Music School kórusa egymásnak énekeltek, így a zenén keresztül hoztak létre kapcsolódást a különböző társadalmi rétegek között. Annyira jól érezték magukat a diákok, hogy csak az intézmény zárórája akadályozta meg, hogy estig maradjanak és zenéljenek. 

A tartalmas program után fáradtan, de elégedetten értünk vissza a hotelbe, ahol vacsorával zártuk a napot.

2. nap – Foglalkozások, Meetingek, workshopok

Kedden párhuzamosan zajlott a koordinátori meeting és a diákok workshopjai. Az Európa 2000 képviseletében Szalánczy Gábor és Szöllősi Judit vettek részt a koordinátori meetingen az iskola könyvtárában, ahol szó volt az eddig elért eredményekről, a hátralévő programokról, a szellemi termékekről, pénzügyekről. Sok kérdést vetett fel, hogy a holland iskola elhagyja a projektet, ami miatt bizonyos dolgokat újra kellett terveznünk. Meglepetésként a koordinátor tanárok egy gyönyörű koncertet is kaptak az iskola két volt növendékétől. 

Mindeközben a diákok és a többi tanár több izgalmas foglakozáson vettek részt. A közeli Antonis Tritsis parkban a “Network for Children’s Rights” képviselője tartott edukációs játékokat “We play together” címmel. Elmondták, hogy az iskola sokszor használja ki a parkot arra, hogy a természetben tartsanak foglalkozásokat a diákoknak, ami nagyon szimpatikus számunkra. Ezután “Migratory Birds” címmel tartott workshopot Myrto Symeonidou és Ioanna Papaioannou a menekültekkel kapcsolatos érzékenyítés céljával. Nagyon jó csapatépítő alkalmak voltak ezek, a különböző nemzetek diákjai között már ezen a második napon szoros kötelék alakult ki.

A tréning program keretei között kimentünk az iskola melletti parkba, kerestünk egy nagyobb területet, ami alkalmas volt a játékokhoz. A két animátor több csoportra osztotta a diákokat, mindegyik csoport más játékokkal foglalkozott, aztán mentek a következő állomásra, hogy mindenki megismerhesse az összes játékot. Mindegyik játéknak az volt az egyik rejtett célja, hogy a feladat sikeres elvégzéséhez elengedhetetlen a csapatmunka, nagyon össze kellett dolgozni. 

A gyerekek nagyon élvezték a programot, igazán komolyan vették a versenyeket is. A csapatokat úgy alakították ki, hogy minden nemzetből legyen ott legalább 1 tanuló, ezzel is erősítve azt, hogy megtanulják milyen, ha teljesen ismeretlen emberekkel kell a siker érdekében együtt dolgozni. Sikerrel vették az akadályt, nagyon szépen összedolgoztak. 

Az egyik állomáson egy hosszú rudat kellett egy ujjon egyensúlyozva eljuttatni a célba, a másik állomáson 30 darab érintést kellett elérni közösen egy röplabdával, a következő állomáson egy szőnyegen kellett egyensúlyozni egy labdát, amit egy társ segítségével kellett eljuttatni a célvonalig 2x, az utolsó állomáson pedig amőbázni kellett úgy, hogy mindkét oszlopból mindig egy gyerek rohanhatott ki a rögtönzött táblához. Amellett, hogy fejlődött a kooperációs képességük, a mozgás és a friss levegő is jótékony hatással bírt.  Ezután összepakoltunk és közösen elmentünk egy közösségi házba, ahol már előre be voltak rendezve az asztalok az előadáshoz. 

Egy helyi újság 2 munkatársa jött el, hogy beavassa a gyerekeket az újságírás rejtelmeibe. Az előadás végig nagyon interaktív volt. Először tisztázták a média fogalmát, aztán leszűkítették az újságírásra és a hírekre. A diákok végig együttműködőek voltak, csak úgy záporoztak az ötletek. Ezután röviden bemutatta a két hölgy az újságot, ahol dolgoztak és elmesélték, hogyan működik az újságírás. Itt több olyan diák is volt, aki jegyzetelt. Nagyon hasznos volt, hogy betekintést nyertünk az újságírás kulisszái mögé. A XXI. században, gyakorlatilag napi szinten megjelenő álhírek hátterének megismerése, felismerése igazán aktuálissá tette a témát a fiatalok számára is, talán ez volt az egyik leghasznosabb eleme az előadásnak. Ezután egy rövid kávészünet következett, ahol szusszanhattunk picit. 

Zárásként meghallgathattunk egy előadást a „délutáni diák otthon” vezetőjétől, amit előző nap látogattunk meg. Amellett, hogy megismerhettük a pontos tevékenységüket, arról is kérdezhettek a diákok, hogyan működik ott a gyermekek elhelyezése, mennyiben máshogy működik az örökbefogadási rendszer, mint Magyarországon. A diákok végig élvezettel hallgatták, nagyon sok jó kérdést tettek fel az előadás végén. Az egész előadásnak volt egy léleksimogató érzete, a diákokat láthatóan megérintette. Nagyon jó volt megismerni, hogyan működik egy ilyen rendszer egy másik országban.

Délután Athén belvárosába mentünk tömegközlekedéssel, hogy ellátogassunk a Shedia étterembe. Itt nemcsak ebédeltünk, hanem az egyik alapítótól, Sergios Millistől meghallgathattuk a Shedia szervezet működését is. Hajléktalan és hátrányos helyzetű embereket segítenek, elsősorban munkalehetőséggel. Utcai árusok árulják a Shedia magazinját, dolgozhatnak az étteremben is, és újrahasznosított papírból készítenek tárgyakat, amiket meg is nézhettünk a helyszínen. Nagyon lelkesítő volt ezt a rengeteg ötletet hallgatni. 

Az idő elszaladt, így a késői ebéd után már nem volt más hivatalos program. A magyar csapat a szabadidőben ellátogatott az Akropoliszhoz, és bár már zárva volt, de kívülről is nagyon izgalmas volt látni, a kilátásról nem is szólva.

3. nap – Görögországi kis túra

Szerdán az eredeti tervek szerint Aegina szigetére kirándultunk volna, de az aznapi általános sztrájk miatt ez nem volt megvalósítható, ezért a görög szervezők nagyon rövid idő alatt megszerveztek egy másik utat. Különbusszal utaztunk el az epidauroszi színházba és Návplióba. Az út felénél megálltunk a Korinthoszi-csatornánál, aminek gyönyörű kék vize és mérnöki zsenialitása mindenkit lenyűgözött. Azt is megtudtuk, hogy a csatornát a magyar Türr István és Gerster Béla tervei alapján építették. 

Az epidauroszi színháznál a görög diákok tartottak nekünk idegenvezetést. Nagyon érdekes volt megtapasztalni a csodálatos akusztikát, a gyerekek a színház közepén beszéltek, míg mi magasan fent ültünk a nézőtéren, és mégis tökéletesen hallottunk mindent. 

Návplio gyönyörű kis tengerparti település, az első görög köztársaság fővárosa. Itt felfedeztük az óvárost, és ebédeltünk is. Jó lett volna, ha egy kicsit több időnk van, hogy a várat is meg tudjuk nézni, és többet tudjunk sétálni a tengerparton, de elég hosszú út várt még ránk, így vissza kellett indulnunk Athénba.

4. nap – Móka, kacagás

Csütörtökön Athén belvárosában kezdtük a napot. A hivatalos program előtt még szétnéztünk a piacon, majd az Akropolisz Múzeumnál találkoztunk a többi nemzettel. A várakozás idején egy utcazenészt állt körbe a csapat, és a diákok együtt énekeltek, táncoltak a zenével. Az ilyen önfeledt, spontán pillanatok sokszor a legemlékezetesebbek ezeken a csereprogramokon, ez is az lesz. 

A múzeumban két csoportra oszlottunk, és egy fantasztikus idegenvezetésben volt részünk. Gyorsan elszállt az idő, úgyhogy a múzeum kávézójában ebédeltünk, mielőtt ismét az iskolába utaztunk volna. 

Az iskolában folytatódtak a programok. Az olaszoktól sajnos el kellett búcsúznunk, mert nekik már csütörtökön haza kellett utazniuk. 

Ezen a délutánon már a búcsú hangulata uralkodott, a görög diákok ismét koncertet adtak nekünk, majd hagyományos táncokat is tanítottak egymásnak. Az ebédből szinte vacsora lett, a koraeste pedig egy búcsúbulival telt, amit a helyi diákok szerveztek meg a parkban. Természetesen hagyományos élőzene, görög táncok és nagyon jó hangulat volt. Fantasztikus a gyerekek proaktivitása és melegszívűsége.

5. nap – Csoportos feladatok

Péntekre is jutott még szakmai program. Reggel az iskolából ismét az Antonis Tritsis parkba mentünk, ahol több csoportban dolgoztak a diákok, egymást váltva, önkéntes tevékenységekkel. Az egyik csoport gyógynövényeket, fűszernövényeket ültetett a kertbe, egy másik csoport idős nénikkel játszott előre elkészített memóriajátékokat, a harmadik csoport pedig természetesen zenélt, énekelt. Főleg az idősekkel végzett tevékenység érintett meg bennünket, és szeretnénk valami hasonlót szervezni mi is. A generációk közötti kapcsolatot erősíti, egymástól tanulnak a fiatalok és idősek, és közben jól is érzik magukat, memóriát fejlesztenek, történelemről tanulnak. 

Ezután a felemelő program után visszasétáltunk az iskolába, hogy átvegyük az okleveleket, és végső búcsút vegyünk egymástól. A diákjaink nagy bánatára elindultunk a repülőtérre, és estére újra Budapestre érkeztünk. 

Tanári élménybeszámoló – Erasmus+ projekt – Teachers training in Athén

Tanárként a következő dolgokat láttam, amit szeretnék beépíteni a munkámba, vagy ami inspirált: 

Szöllősi Judit:

Csodálatos volt látni, hogy a zene, a művészet milyen hatással van a diákokra. Célt ad nekik, közösséget kovácsol, kitartásra és alázatra tanít. Ugyanakkor azt éreztem, hogy a magyar zeneiskoláknál sokkal felszabadultabban, a zenélés öröméért dolgoznak, nem kifejezetten (csak) a megfelelni vágyás hajtja őket. Szeretném, ha valahogyan mi is több művészetet tudnánk behozni az Európába, még ha nem is leszünk soha művészeti iskola. Az is tetszett, hogy szünetben nem nagyon láttunk telefonozó, gépező gyerekeket. Ez külső tiltásnak a hatása, az eredmény mégis az, hogy a szünetben egymással beszélgettek, az udvaron labdáztak, játszottak, a folyosón is zenéltek. Sok időt töltenek a szabadban is. Mindezek nagyon jó hatással vannak a tanulókra. Meg kell találnunk az egészséges egyensúlyt a digitális és az analóg világ között. 

Szalánczy Gábor:

A tanórán kívüli közeg, mint oktatási-nevelési környezet gyakori alkalmazását inspirálónak éreztem. Az iskola melletti park, az iskola udvara, és a közösségi térként funkcionáló könyvtár mind-mind nagyon fontos nevelési közeget biztosítottak a tanárok és a tanulók számára, hatékonyan elősegítve ezzel a tanulási-tanítási folyamat támogatását, kiterjesztését. Továbbá, azt gondolom, hogy szükség lenne a tanárok és a diákok között több olyan együttműködésre is, mely közös aktivitásban, közösen elkészített produktumban, akár egy „közös produkcióban” öltenek testet. A tanár-diák kooperációnak egy olyan speciális módjáról beszélek, ahol a közös szereplésen, a közös fellépésen van a hangsúly, és mely aktivitás önmagában erősíti a tanár-diák kapcsolatot, szakmai és emberi szempontból egyaránt.  

Tánczos Tímea:

Nagyon tetszett a közösség, amit ebben az iskolában tapasztaltunk. A diákok szorgalma, odaadása egymás iránt elképesztő energiákkal bírt az intézmény falain belül és kívül is. Nyilván egy speciális esetről beszélünk, válogatott közösségről akiket összeköt a zene szeretete, viszont ezt modellezve szerintem ha csak osztályszinten /csoportszinten meg lehet ne fogalmazni azt az egy netán 2 dolgot ami összekötheti őket, nálunk is kialakulhatna hasonló. A szakmai programoknál az előtervezés, kiváltképp a Business model-ből alakított charity model táblázata volt inspiratív a számomra, mely az élet bármely területén segítséget jelent, így a munkámban is.

Az iskolai IKSZ rendszer a véleményem szerint a következő dolgokat tudná hasznosítani a meetingből: 

Szöllősi Judit:

Nagyon jó példákat láttunk, de a kedvencem talán az utolsó napi workshop volt, ahol a diákok előre elkészített memóriajátékok segítségével töltöttek időt idősebb nénikkel. A legjobban az tetszett, amikor régi fényképek alapján meséltek a hölgyek a diákoknak. Ez egy remek win-win helyzetet teremt: a diákok megismerik a múltat, kapcsolódnak a generációk, és az idősek is edzik a memóriájukat. Ráadásul a nénik ajándékot horgoltak a résztvevőknek. Továbbgondolva az eseményt lehetne kötést, horgolást, hímzést tanítani az érdeklődő fiataloknak. 

Szalánczy Gábor:

Mindenféleképpen a különböző generációkkal kapcsolatos önkéntes tevékenységek azok, melyeket, mint „jó gyakorlatokat” érdemes lenne átvenni a görög iskolától. Az árva és nehézsorsú gyerekek számára, a nevelőotthonban adott zenés előadás (koncert) a zene erejének köszönhetően tudott élményt adni a kicsiknek. Az időskorúak számára, a diákok által készített játékos feladatok közös kipróbálása pedig remek lehetőséget biztosítottak a generációk közötti szakadék áthidalására.

Tánczos Tímea:

Itt is kiemelném a Charity model táblázatát, de talán fontosabb az, amit hordoz magában: újat teremteni, új kapukat nyitni. Jelenleg azt érzem, hogy mi nagyon ráhagyatkozunk a már meglévő szervezetek által meghirdetett önkéntes lehetőségekre, de ahelyett hogy várnánk a lehetőségekre, akár mi is megteremthetnénk azokat, velük partnerségben és új kapcsolatok útján. 

A legjobb szakmai és személyes élményem a meetinggel kapcsolatban: 

Szöllősi Judit:

A legszebb élményem most is az volt, hogy a diákjainkat láthattam kapcsolódni a többi nemzettel. Nagyon szoros barátság alakult ki köztük ez alatt a néhány nap alatt is, és biztos vagyok benne, hogy egy életre szóló emlékkel gazdagodtak. Maradandó élmény volt számomra az Akropolisz Múzeum is, ahol igazán profi idegenvezetést kaptunk a helyi vezető archeológustól. 

Szalánczy Gábor:

Szakmai jellegű élményem egyértelműen az Akropolisz Múzeum kiállítási anyaga és a hozzá kapcsolódó tárlatvezetés volt. Fantasztikus volt megtapasztalni, ahogy a több évezredes tárgyak és leletek „életre keltek”, megelevenedtek a szakmai magyarázatnak és technika eszközeinek köszönhetően.  Személyes élményként a zenélő, éneklő, táncoló görög diákok által kialakított atmoszféra és a hangulat maradt meg leginkább. A görög fiatalok által közvetített „üzenet”, a közös szabadidős programok során kialakult barátságok olyan plusz hozadékát adják a projektnek, ami a szakmai tapasztalatszerzés mellett, egy egész életre szóló élményt, és emléket nyújtanak tanulóinknak.    

Tánczos Tímea:

A meeting jó hangulatban telt, inspiratív környezet ránk is inspirálóan hatott. A közösség, a tudatos építkezés és a diákközpontúság elengedhetetlen szempont az érzékenyítés során. Az itt kapott példában az érzékenyítés fázisa már megtörtént, a közös munka öröme és a mégtöbb diák bevonásán volt a hangsúly. Nálunk is remélem, hogy hasonlóképp sikeres lesz majd a programunk által a bevonódás és az önálló tenni akarás. A meeting során számos olyan program volt, ami visszahozta bennem a tanárnak lenni jó érzést és azt, hogy segíthetek a diákoknak utakat törni és falakat bontani. Minden közösségi program, szakmai prezentáció ezt az élményt erősítette bennem.