[INFO] Használati útmutató – szülőktől szülőknek

Mostantól,  hogy a Ti gyermeketek is idejár, nyugodtan nevezhetitek magatokat ezentúl „európás szülőnek”. Mi, akik már itt vagyunk egy ideje, szívesen hívjuk magunkat így, hiszen büszkék vagyunk rá hogy a gyermekünk egy olyan iskolába jár, ami Magyarországon szinte egyedülálló.

Ez ugyan nagyon sok előnnyel jár, de kötelezettségeket is von maga után.

Mint minden iskolának, az Európa 2000 Gimnáziumnak is van házirendje, amit illik és elvárt betartani. Az elvárás felétek, mint szülők felé többnyire nem a tanárok felől jön, hanem a többi szülőtől. Az alapelv, hogy senki nem kényszeríti rá az akaratát másokra, de emellett tudnotok kell, hogy itt páratlan támogatást élvez bármilyen építő szándékú ötletetek.

A már „veterán” szülők tevékeny csoportja azon dolgozik, hogy az iskola 7 Szokás programját sikeresen átültesse a gyakorlatba, és valóban egy jól működő hármas egységet valósítson meg. Ha a tanár-szülő-diák háromszögből bármelyik elemet kiemeljük, az soha nem lesz olyan hatékony és sikeres, mint amikor mindannyian együtt dolgozunk. Olyan nagyon kevés dolog kell ahhoz, hogy mindenki kiegyensúlyozottabban, lelkesebben és motiváltabban tudjon működni. Éppen ezért szeretnénk veletek megosztani pár olyan alapelvet, aminek betartását mi szülők várunk el Tőletek.

Az iskolában az elmúlt években rengeteg értékes tapasztalatot szereztünk. Nem gondoltuk volna, de bebizonyosodott, hogy néhány dolgot rögzítenünk kell, mert ugyan az körülbelül mindenkinek világos, hogy a gyerek felé mik az elvárások, de nem árt pár dolgot leszögezni, hogy milyen is „európás szülőnek” lenni.

Problémakezelés

Egyik legfontosabb a problémakezelés. Mielőtt a problémáinkkal rögtön az igazgatóhoz rohanunk, tartsuk be a „szolgálati utat”. 

Hogy néz ki ez a gyakorlatban? Az iskola tanárai bármikor elérhetőek, akár Teams-en, akár e-mailben, a titkárságon keresztül akár telefonon is. Fogadóóra indokolt esetben akár soron kívül is kérhető. 

Vegyük az alapeseteket:

Valamelyik szaktanárral van nekem vagy a gyermekemnek problémája:

• első lépés legyen a szaktanár megkeresése, ezzel párhuzamosan az osztályfőnök tájékoztatása. Ha durvának ítéljük meg a problémát, kérhetünk személyes találkozót a szaktanárral, amire elhívjuk az osztályfőnököt is, de a legfontosabb hogy a megbeszélésre a gyereket is vigyük magunkkal! Tapasztalataink szerint a gyermek jelenlétében lefolytatott beszélgetések szinte rögtön segítenek megoldani a problémák nagy részét. (A suliban a hagyományos fogadóórákon is a gyerekekkel együtt várják a szülőket.)
• amennyiben a probléma itt nem oldódik meg, újból jelezzük az osztályfőnöknek írásban, hogy a probléma továbbra is fennáll, az ő feladata megkeresni a tanulmányi munkacsoport vezetőjét, majd a vele való megbeszélés után tájékoztat minket a megbeszélés eredményéről.
• amennyiben a dolog még ezután sem változik, illetve oldódik meg, keressük meg a tagozatért felelős igazgatóhelyettest. Ő mérlegeli a kialakult helyzetet, tájékoztatja a teljes vezetőséget, átbeszélik a kialakult helyzetet, és szükség esetén ezután a szülővel és a gyermekkel együtt az Igazgató Úr jelenlétében tartanak egy konzultációt.

Második eset az amikor az osztályfőnökkel van „gond”.

• Ekkor is az első lépés a vele való személyes megbeszélés, szintén a gyermek jelenlétében.
• Ha megítélésünk szerint semmit nem változik a helyzet, keressük meg a tagozatért felelős igazgatóhelyettest.
• Mindenképp érdemes az szmk/vt-s szülőt is bevonni, az ő dolga, hogy kiderítse, csak egyéni probléma, vagy az egész osztályközösséget érintő gond van-e. Kezdő osztályoknál az szmk/vt-s szülőket nagyon szívesen segítik az „öregek” képviselői.
• A további folyamat: lásd mint fent.

Gyerekek közt fellépő konfliktusok kezelése:

• Itt lép be a képbe az, hogy miért hasznos, ha a szülők legalább arcról ismerik egymást. Probléma esetén első körben azt javasoljuk, hogy a szülők vegyék fel egymással a kapcsolatot. Nagyon sokat tud segíteni egy kávé melletti beszélgetés. Majdnem mindegyikünk szembesült már azzal, hogy valamelyik szülőtársa elkapta, hogy „Te tudod ezt a fiadról vagy a lányodról???”, és bizony sokszor derülnek ki olyan dolgok, amiről addig kb. fogalmunk sem volt. Ne feltételezzük, hogy bármelyik szülőtársunk nem segítő szándékból jön oda hozzánk, ne vegyük támadásnak azonnal az észrevételt!
• Amennyiben a gyerekek közt továbbra is fennáll a feszült helyzet, keressük meg az osztályfőnököt és a már előbb említett formában, osztályfőnök-szülők-gyerekek, egy beszélgetés alkalmával tárjuk fel a problémát.
• Természetesen ha ez nem oldja meg a dolgokat, ezután ebben az esetben is keressük meg a tagozatért felelős igazgatóhelyettest.
• Az iskolában van szociális munkás és pszichológus is, korábban is volt már rá példa, hogy mediáltak, segitettek.

Magatartási problémák

Az első és a legfontosabb: A házirend nem ismerete nem mentesít annak betartása alól. (Csak úgy, mint a nagybetűs életben a törvények esetében.) Az „én ezt nem is tudtam” az nem mentség. A házirend mindenki számára elérhető.

Iskolán kívüli programok esetében életkortól függetlenül a felügyelő tanár szava Szent. Az iskola igyekszik gyerekeinket minél nagyobb önállóságra tanítani, ezért külsős programokon előfordulhat, hogy a gyerekek kapnak laza szabadidőt, de ilyenkor is be kell tartaniuk a megbeszélt időpontokat. Ezek a gyerekek már a WC-re sem mennek mobiltelefon nélkül, azon pedig van óra is. Tanítsuk meg a gyermekünknek, hogy az időpontok betartása nem csak a tanároknak fontos, hanem annak a húsz másik gyereknek is, aki ugyanezen a programon vesz részt. Tiszteljük mások idejét! Természetesen történhetnek nem várt események, ilyenkor a telefont használjuk bátran a tanár tájékoztatására, segítségkérésre.

Az iskolán kívüli kulturális programok külön említést érdemelnek. Minden helyszínnek, eseménynek van viselkedési és akár dress kódja. Lehet utálni egy színházi darabot, mozifilmet, múzeumi tárlatot, de az elvárt viselkedési normákat mindig be kell tartani! Ha ez nem megy, nem szabad csodálkozni az esetleges fegyelmi eljárási következményeken.

Kedveseim, emlékezzünk arra hogy mi is voltunk kamaszok. Nyilván mindenki megbízik a saját gyermekében, ez alap. Nálunk is. De tartsuk szem előtt, hogy a hirtelen felindulásból tett kijelentések nem minden esetben fedezik a teljes valóságot. Kérdezzünk vissza! Próbáljuk meg higgadtan kezelni a helyzetet! Tudjuk, hogy furán hangzik, de a legtöbb esetben a gyermek mondanivalóját el kell osztani kettővel (ez az emocionálisan felfokozott, dübörgő hormonú, hatalmas igazságérzettel rendelkező tinik esetében különösen igaz lehet). 

Sokat segít az egymás közti kommunikációban, ha az évi kettő darab szülői értekezleten megtiszteljük szülőtársainkat és a tanárokat is a jelenlétünkkel! Mivel az iskola teljesen digitális, ha valamiért nem tudunk részt venni, van mód az online bejelentkezésre (a karantén alatt is működött, azóta is előfordul, hogy használjuk ezt a lehetőséget). 

Egy pár szót az iskoláról

Nagyon gyakran hangzik el szülők részéről, hogy „de hát én itt azért fizetek, hogy”.

Higgyétek el, hogy a mi gyerekünk sem ebben az iskolában kezdte a tanulmányait már általános iskola első osztályában, tehát van rálátásunk más iskolák működésére is!

Meglátásunk szerint azért fizetünk, hogy:

• a gyerekek modern körülmények között teljes körű digitális oktatásban vehessenek részt.
• minden tantárgyat szaktanár tanítson.
• télen is minimum 20 fok legyen az osztálytermekben, és nyáron se legyen 45 (termosztát és klíma igen igen kevés iskolában van) 
• ha a gyermekünk délután kettőkor megy mosdóba, nem csak WC papírt, de kéztörlő papírt is találni fog, nota bene még a helyiség is tiszta. 
• a gyermekünknek gyakorlatilag elég a táskájában csak a laptopját magával hordania, nem kell 15 kilós táskával rohangálnia, mert az iskola biztonságos tárolási lehetőségeket biztosít.
• mert az iskola számtalan külföldi lehetőséget is biztosít.
• Iskolai keretek közt van felvételi felkészítés, felzárkóztatás.
• van iskolapszichológus. Senki ne érezze cikinek őt megkeresni, szülő és diák egyaránt kérhet hozzá időpontot. Természetesen ami ott elhangzik, az onnan nem is kerül ki. 
• gyermekünk kulturált körülmények között tudja elfogyasztani az ebédjét. A büfében található mikró, de mellette van ám szemetes is, így a földre eldobálni a mekis zacskót abszolút nem indokolt.

Mi többiek nem azért fizetünk, hogy a gyerekünk azt tanulja meg hogy a takarítónő szedi össze utána a szemetet. Ha egy tanár rászól a gyermekünkre, hogy emelje föl az eldobott szemetet, nem az a célja, hogy a gyereked dolgoztassa, hanem hogy pótolja az addig kimaradt nevelési hiányosságokat. Most azt gondoljátok hogy sarkítunk, de sajnos nem. Volt példa arra, hogy egy szülő kikérte magának hogy az ő gyerekért dolgoztassák. (Pedig arról volt szó csupán, hogy egy tanár meglátta, amint a gyermek az elfogyasztott szendvics csomagolását szép nagy ívben egészen két méterrel arrébb a földre dobta. A tanár ezt szóvátette, az illető gyermek pedig nehezményezte. A gyerek otthon a maga meglátásai szerint előadta a történteket, amire az volt a válasz, hogy az apuka leordította a tanár haját: miszerint a gyereke nem azért jár a suliba, hogy kukást játsszon. Most vakószínűleg mindannyian vagy kuncogtok a helyzet abszurditásán, vagy jön a „cccc” (fejcsóválás mellett persze), de kellenek ezek a példák, hogy értsétek.

Továbbá nem azért fizetünk, hogy:

• a gyerek minden esetben a saját feje után menjen. Mindenkinek meg kell tanulnia közösségben élni és dolgozni.
• a tanár anyja helyett anyja legyen gyermekünknek. Mindenkinek más a stílusa. Minden gyereknek más az igénye. Mi is szülők vagyunk, sokunknak több gyereke is van, tudjuk, hogy vannak érzékenyebbek, tudjuk, hogy valaki jobban igényelné a szeretgetős stílust, van aki szereti, ha a tanárnak inkább tekintélye van, de egyszerre mindenki igényének nem lehet megfelelni. Ráadásul a tanár elsődleges feladata a gyerek tanítása, és nem a nekünk való megfelelés.
• a gyerekünk kevesebbet tanuljon mint máshol tenné. A gyerekünk érdeke, ha mi magunk is kiálljunk a tény mellett: a tanár nem akar rosszat neki. A tanárok elsődleges feladata a tananyag átadása. Ha ma valaki Magyarországon kitart a pedagóguspálya mellett, azt valószínűleg nem azért teszi mert szeret gyerekeket kínozni, hanem van valamiféle hivatástudata.
• a gyerekeket lazán osztályozzák. Egy jobb jegy lehet hogy jól mutat a bizonyítványban, de ezzel magunkat és a gyereket is becsapjuk. Segítsünk inkább azzal, hogy biztatjuk a gyereket! Ne próbáljuk meg a háta mögött egyéb eszközökkel támogatni. Ez kínos mindenkinek.
• a gyerekünk máshol nemkívánatos viselkedése itt automatikusan elfogadott legyen. Az osztályban ülő többi gyereket ugyanúgy zavarja a helytelen viselkedés, az ő szüleik pedig ugyanúgy kifizetik a tandíjat – és tényleg előfordulhat, hogy pont azért fizetnek, hogy a gyerekük ne legyen kénytelen deviáns viselkedésű gyerekekkel egy osztályban ülni.
• minden esetben a mi akaratunk érvényesüljön. Az iskola rendkívül nyitott a szülőktől érkező program ajánlatokra és lehetőségekre, de ne vegyük személyes sértésnek ha valami nem valósul meg.

Kommunikáció

A tanárra ne tekintsünk alkalmazottként! A tanárok és az iskola a mi üzlettársaink egy olyan projektben, amelyben a késztermék egy kiegyensúlyozott felnőtt, aki ebben az esetben a Te gyereked. 

Megfelelő stílusú nyitott kommunikációval érdemes próbálkozni, bármiről is lett légyen szó. A tanárok elleni aknamunkának egyetlen szenvedő alanya lesz, a gyereked. Az összes többi résztvevő ezt könnyedén kimozogja, már csak a rutinjánál fogva is, de a gyerekek még nem tudnak minden helyzetet csípőből megoldani. Értékeld az iskola és a vezetőség azon törekvéseit, hogy a mai magyarországi viszonyok között is megoldják a problémákat, legyen az tanárhiány, alacsony bérezés, általános megítélés! Hagyd felnőni a gyerekedet! Ne akard megoldani a gyerek minden problémáját! Hagyd a gyereket hibázni, de tanítsd meg arra is, hogy minden tettéért felelősséggel tartozik! Tudatosítsd magadban és a gyerekben is, hogy a közösség érdeke nem mindig van teljes összhangban az ő egyéni érdekeivel! A kompromisszum, és az együttműködés a vezérfonál, ami mentén haladunk.

Bármilyen kérdésről, kérésről, panaszról legyen is szó, minket is kereshettek bármikor! Ne feledjétek, hülye kérdés nincs, és feleslegesen feltett is kevés.

Reméljük, nem csak gyermeketek, de Ti is úgy érzitek majd, hogy itt közösségre találtok! Minden évben szervezünk a szülőknek is programot, eddigi tapasztalataink szerint csak elindulni nehéz, a lendület már a többit megoldja ✍

Sikeres iskolaévet kívánunk mindenkinek!

Az Európás Szülők!