[HÍR] Erasmus+ meeting Hollandiában
Idén októberben négy tanár, Szalánczy Gábor, Tánczos Tímea, Szabó Zsófia és Szöllősi Judit képviselte az Európa 2000 Gimnáziumot Hollandiában, ahol a Social Service for Schools Erasmus+ projekt második koordinátori meetingjét és tréningjét szervezte meg a zeisti De Breul Középiskola. A vírushelyzet miatt diákok utazására ezúttal nem kerülhetett sor, de reméljük, hogy a következő alkalmakon ezt is pótolhatjuk.
A magyar delegáció október 3-án, vasárnap délután ért Zeistbe, ebbe a gyönyörű holland kisvárosba, ahol a De Breul is található. Első programként egy közös vacsorára invitáltak minket a szervezők, ahol megbeszélhettük a hét tennivalóit, és üdvözölhettük a régi és új résztvevőket.
Hétfőn a hivatalos megnyitón az intézmény igazgatója és igazgatóhelyettese köszöntött minket. Bemutatták az iskolát és Hollandiát is.
Megtudtuk, hogy a suli jelszava “Live together, learn together, do together”, ami tökéletesen passzol a projektünk szellemiségéhez, és akár az Európa 2000-re is jól illene!
A covid miatt sajnos nem lehettünk az iskolában, helyette egy hotel kényelmes konferenciatermében töltöttük a hetet. Ezen az első délelőttön kitűztük a meeting céljait, és megbeszéltük, ki hol tart a munkában, melyik iskolát hogyan érintette az elmúlt nehéz időszak. Az közös pontnak bizonyult, hogy az önkéntesség és a közösségi szolgálat terén a járvány miatt senki sem tudott annyi mindent megvalósítani, mint amennyit szeretett volna.
Délután egy nagyon tanulságos prezentációt láttunk. Az Oktatási Minisztérium képviseletében Erik-Jan Hakvoort az országos szintű MDT (Maatschappelijke Diensttijd) programról számolt be, amire bárki pályázhat 14 és 27 éves kor között.
Az MDT a korábbi, kötelező közösségi szolgálatot váltotta fel – Hollandiában a ‘70-es évektől volt a magyarhoz hasonló kötelező rendszer évtizedeken keresztül, de úgy találták, hogy hatékonyabb, ha önkéntes alapú. Célja, hogy a fiatalok tegyenek másokért, megismerjenek más korú és kultúrájú embereket, és tanuljanak belőle.
Akár hat hónapos projektekkel is lehet pályázni, amihez a Minisztérium anyagi támogatást nyújt. Már 30 ezer MDT valósult meg 2700 civil szervezet segítségével; 2017 óta 250 millió eurót költött rá Hollandia. Az egész MDT illeszkedik abba a szemléletbe, amely szerint a tanulási folyamat a lényeg, nem a vizsgák és a papírok. Mottó: “Don’t teach, educate!”
Kedden a De Breul egyik tanára és három diákja tartott előadást arról, hogy az iskolájukban hogy működik az önkéntességre nevelés. Elmondták, hogy ugyan Hollandia 2014-ben megszüntette a kötelező közösségi szolgálatot, a De Breul még 2019-ig megtartotta a pedagógiai programban. Azóta az MDT-vel és egy regionális önkéntes programmal (Meander Omnium) dolgoznak együtt, a diákok pedig önként jelentkezhetnek különböző projektekre. A diákok meséltek néhány megvalósult tervről, mint például amikor egy idősek otthonában teljesítették a lakók kívánságait.
A De Breul jelenleg is fejleszti az önkéntesség területét, amely szorosan összekapcsolódik a demokráciára neveléssel is.
Az a központi gondolat, hogy minden állampolgárnak tennie kell a társadalomért – nemcsak jogai, hanem kötelességei is vannak.
A helyi diákönkormányzat aktív része ennek a programnak. A tanárok inkább facilitátorok, akik mindenbe bevonják a tanulókat, például új pedagógus felvételekor egy diák képviselő is részt vesz az állásinterjún. A komplex program része a kompetencia alapú tanulás, és a “service learning” lényege, hogy behozzák a társadalmat az iskolába, és kivigyék az iskolát a társadalomba. Fontos az is, hogy ne csak a konkrét tevékenységre, hanem a feldolgozásra, reflexióra is szánjanak időt.
Ezen a napon sokat beszélgettünk arról, hogy melyik országban hogyan működik a diákok önkéntessége, közösségi szolgálata, és csoportokban megbeszéltük, hogy milyen lenne egy ideális rendszer. Sok ötletet kaptunk arra, hogy az Európában is még jobbá és hasznosabbá tegyük az ikszet.
Délután a Magyar Máltai Szeretetszolgálat képviselője bemutatta a finisben lévő honlapot, amit iskolánk is használni fog az iskolai közösségi szolgálat gördülékenyebb adminisztrációjára. Ezen keresztül a diákok és a szervezetek könnyebben tudják elérni egymást, egyszerűbb lesz kommunikálni az aktuális ikszes lehetőségeket.
Szerdán Weisz Zalán, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársa bemutatta, hogy ők milyen szellemi termékeken dolgoznak: a honlapon kívül kidolgozzák a sztenderdizációt, ami a fogadóintézmények felé támasztott egységes elvárásokat tartalmazza, hogy biztosan megbízható és biztonságos szervezeteknél végezzék a fiatalok az ikszet. A harmadik szellemi termék a fogadó szervezeteknek szóló útmutató, hogy a legtöbbet hozzák ki a programból, és mind ők, mind a résztvevő diákok pozitív élménnyel gazdagodjanak.
Az IBG (Ik Ben Geweldig – “Fantasztikus vagyok”) programot mutatta be két fiatal, akik a National Youth Councillal együttműködve koordinálják a projekteket. 24 alatti fiatalok pályázhatnak saját ötlettel, amihez maximum 1000 euró támogatást kaphatnak. Az IKB nemcsak pénzt, hanem gyakorlati segítséget is nyújt a tervek megvalósításához. Nagyon egyszerű az adminisztrációja, csupán négy dokumentumot kell kitölteni az egész projekt alatt. A kulcsszó a bizalom – személyes beszélgetések alapján döntik el az IBG képviselői, hogy megbíznak-e a pályázat valósságában. Pozitív adaléknak, hogy nem csak a pályázók, de az IBG-sek is nagyon fiatalok, így “beszélik egymás nyelvét”. A cél, hogy közel hozzák egymáshoz a különböző embereket, és hogy tegyenek egymásért. Már kb. 350 projekt valósult meg rajtuk keresztül. Ezután három De Breul-ös diák mutatta be a saját IBG projektjét. A program tanulsága, hogy érdemes felmérni azt, hogy hol segíthetünk a környezetünkben, és a valós igényekre reagálni. Az is nagyon motiváló, ha a diákok maguk találják ki a projektet, és nem csak végrehajtók.
Délután buszba ült a csapat, és Volendamba utaztunk, hogy egy rövid séta után áthajózzunk Marken szigetére. Meglátogattunk egy hagyományos facipő készítő műhelyt, ahol fel is próbálhattuk a klumpákat. Jó volt kikapcsolódni ebben a festői kis halászfaluban, és élvezni a holland ősz szépségét.
Mindannyian egyetértünk abban, hogy a csütörtök volt számunkra a legizgalmasabb nap, mert végre betekintést nyertünk az iskolába.
Délelőtt egy különleges holland rendszert, a 2004-ben indult Technasiumot mutatták be a De Breul diákjai és a programért felelős tanár. Ez egy olyan specializáció, amelyben hetente egy fél napot valós problémák megoldásával töltenek a diákok. A problémafelvetések a helyi közösségből, az önkormányzattól vagy cégektől érkeznek, a diákoknak pedig egy komplex, hosszútávú projektben kell megoldást találniuk ezekre. Ez a rendszer olyan kompetenciákat fejleszt, amire a hagyományos oktatási rendszerben nincsen lehetőség, a munkaerőpiacon viszont óriási igény mutatkozik rá. Gyakorlati tudást ad, ami több, mint informatika vagy természettudományok.
Számunkra nagyon inspiráló volt, hogy a projektek után önértékelést végeznek a diákok, megvizsgálják, hogy miben fejlődtek. A három éves program során nagyon szépen kirajzolódik a fejlődés, amiről lehet a diákokkal beszélgetni, reflektálni. Ez egy olyan dolog, amit mi is szeretnénk az ikszes tevékenységekhez kapcsolódóan bevezetni.
Délután az iskolában a saját szemünkkel láthattuk a Technasium termet is. Egy olyan épületrészben dolgoznak a diákok, ahol van saját konyhájuk, kémiai laborjuk, műhelyük mindenféle szerszámmal felszerelve, green screen fal videók forgatásához, és kis “szigetek”, hogy elvonuljanak ötletelni, gondolkodni, megbeszélni. Ez persze csak ehhez a képzéshez jár, de az egész iskolaépületet bejárhattuk, és nagyon jó gyakorlatokat láttunk. A leglenyűgözőbb az egészben, hogy az iskola egy hat hektáros erdő közepén fekszik, természettel és jó levegővel körülvéve, a legtöbb diák és dolgozó pedig biciklivel jár suliba, amihez egy elképzelhetetlenül nagy bringatárolójuk is van. Tényleg a holland kultúra elengedhetetlen része a kerékpározás!
Ennek a mozgalmas napnak a délutánján a közeli Utrechtbe kirándultunk, hajóztunk a csatornákon, és elköltöttük a közös búcsúvacsoránkat egy gyönyörű étteremben.
Péntek délelőttre maradt a záróesemény, ahol összegeztük a hét tanulságait és a következő feladatokat, délután pedig Amszterdamba utaztunk, hogy még egy napot a fővárosban is eltöltsünk. Ennyi idő alatt csak ízelítőt kaptunk belőle, de szívesen visszatérnénk ebbe a nyüzsgő, nyitott városba.
Szöllősi Judit