[PROGRAM] Egy hét Málagában – tanulói beszámoló
Iskolánk Szöllősi Judit tanárnő szervezésével egy hetes kirándulást tett Spanyolországban, Málagában. Szállásunk helyi családoknál volt, sok család nem tudott angolul, így sokszor mutogatással és fordítóval kommunikáltunk, de így is sokat beszélgettünk velük, és megismertük a kultúrájukat. Mindenki az iskolától maximum 30 percre lakott sétával, de sokan feltalálták magukat és használták a helyi tömegközlekedést vagy biciklit, rollert.
Reggel 9-től 13-ig voltak órák a nyelviskolában egy 30 perces szünettel. A tanárok tudtak angolul és ez nagy segítség volt, az órák általában tele voltak interaktív feladatokkal. Sokszor kimentünk az iskola melletti parkba és ott csináltuk meg a feladatokat, például embereket interjúvoltunk meg és leírtuk spanyolul a környezetünket, de volt, amikor a helyi piacra mentünk, és meg kellett keresni dolgokat, például bizonyos halakat. Minden csoportnak találni kellett egy dalt amit az utolsó napon elénekeltünk, engem ez teljesen a gólyatáborra emlékeztetett, és a 11.,10.-es tanulók nagyon jó beleéléssel énekeltek.
Az első nap még csak ismerkedés volt a tengerparton és közös ebéd, a többi napon mindenki magának oldotta meg az ebédet. Második nap iskola után elbuszoztunk a városba a katedrálishoz, felmentünk az Alcazabába, megnéztük a kilátást és az aranyos papagájokat.
Harmadik nap iskola után ismét elbuszoztunk a központba, viszont kicsit beljebb, és felsétáltunk a Gibralfaro erődhöz. Nagyon elfáradtunk, de megérte, mert a kilátás még szebb volt, mint az előző napon. Az iskolai tanáraink végig velünk voltak a kirándulásokon és meséltek a helyek érdekes történelméről.
Szerdán egy külön busszal elmentünk Frigilianaba, ahol gyönyörű fehér házak és türkiz kék ajtók vártak sok narancsfával, majd Nerjába, a tengerpartra, ahol sokan vettek 4 gombócos óriás fagyit. A nap végén a naplementében hazabuszoztunk.
Csütörtökön a nyelviskolai tanáraink jóvoltából kaptunk egy listát kérdésekkel a helyről és a kultúráról. A kérdések nagy részéhez a parton lévő embereket kellett megkérdeznünk a válaszokért, érdekes és vicces feladat volt.
Pénteken az iskola mellett flamenco táncóra volt a program. Szintén nagyon vicces volt, a magyar tanárok is sok szeretettel csatlakoztak hozzánk.
Szombaton volt a leghosszabb napunk, de egyben a legjobb is szerintem. Reggel 8-kor találkoztunk az iskolánál, ahonnan magán busszal elmentünk Sevillába. A 3 órás buszút kicsit megviselte a többséget, viszont mikor odaértünk, rögtön lovaskocsik között találtuk magunkat csodálatos épületekkel és olyan galambokkal, akik nagyon szívesen ráültek a fejünkre. Sétáltunk a városban, majd megnéztük a híres Alcázart, ami tele volt gyönyörű műemlékekkel. Mikor visszaértünk volt egy szomorú búcsúzkodás a tanároktól, akik máris nagyon hiányoznak az állandó jókedvükkel és segítőkészségükkel.
A családokhoz általában este 10-re kellett hazaérni a vacsorához, így este mindig volt szabadidőnk, amit úgy töltöttünk el, ahogy akartuk. Volt, aki elment a helyi plázába vagy be a városba, és volt, aki kihasználta a hely adottságait és még a tengerben is fürdött vagy kagylókat keresett. Én általában a tengerparton töltöttem a szabadidőm a szobatársaimmal.
Köszönjük a kísérőtanároknak, Szöllősi Juditnak, Szabó Zsófiának és Bene Rolandnak, hogy nagyon segítőkészek voltak és mindig figyeltek ránk. Este küldtük nekik a szelfiket, hogy épségben hazajutottunk, és senkinek nem lett egy fájós lábnál vagy lemerült telefonnál nagyobb baja.
Szerintem egy csodálatos utazás volt szép helyekkel, tökéletes időjárással. Tanultunk és életre szóló emlékeket szereztünk. Nem számított, ki melyik osztályba jár és ki hány éves, mindenki megismert mindenkit és tömérdeknyi új barátság szövődött. Ha jövőre ismét megszervezik, én biztosan jelentkezem, és másoknak is ajánlom!
Ács Lili Róza, 9.K
